( 2010. június)
Hiába reménykedtünk, és kértük az égieket, hogy bármikor máskor, csak másnap ne essen, vasárnap reggel még mindig zuhogott. Kicsit nagyon szomorkásan vonultunk le reggelizni, és elfoglaltunk egy ablak melletti, tengerre néző asztalt, hogy szemmel tarthassuk az időjárást, hátha jobbra fordul. Nem fordult. Reggeli közben osztottunk-szoroztunk és igazából két lehetőségünk volt, vagy lefújjuk Velencét, és Triesztben ázunk szét, vagy nem fújjuk le, és Velencében. A másodikat választottuk, de leginkább azért, mert már annyira beleéltük magunkat, főleg én, hogy megyünk, hogy keserűséggel töltött volna el, ha mégsem.
Hiába reménykedtünk, és kértük az égieket, hogy bármikor máskor, csak másnap ne essen, vasárnap reggel még mindig zuhogott. Kicsit nagyon szomorkásan vonultunk le reggelizni, és elfoglaltunk egy ablak melletti, tengerre néző asztalt, hogy szemmel tarthassuk az időjárást, hátha jobbra fordul. Nem fordult. Reggeli közben osztottunk-szoroztunk és igazából két lehetőségünk volt, vagy lefújjuk Velencét, és Triesztben ázunk szét, vagy nem fújjuk le, és Velencében. A másodikat választottuk, de leginkább azért, mert már annyira beleéltük magunkat, főleg én, hogy megyünk, hogy keserűséggel töltött volna el, ha mégsem.
Így hát felöltöztünk jó melegen, magunkhoz vettük az esőkabátunkat és autóba pattantunk.
Kicsit magunk is meglepődtünk, hogy nincs is ám Velence olyan közel, mint ahogy azt mi gondoltuk, (persze, mert a térképen csak alig 2cm a távolság), igazából 160km körül van, és kb. másfél órát autóztunk, mire megérkeztünk. Út közben végig szakadt az eső, csak a vége felé kezdett kicsit felszakadozni, és volt kb. 5 egész perc is amikor nem esett. Ilyenkor én elkezdtem bizakodni, hogy hátha... de mégsem.
Velencébe nem lehet autóval behajtani, csak a város széléig, addig ameddig a busz és a vonat is bevinne. Mi is besoroltunk a hatalmas parkolóházak egyikébe a Piazzale Roma közvetlen közelében, ahol a buszállomás is van, és pont mellette volt a vaporetto végállomás, úgyhogy nem is kellett sem keresgélni, sem bóklászni, hanem parkolás és cókmókösszeszedés után rögtön felpattantunk a vaporettóra ami elvitt minket a Szent Márk térig (Piazza San Marco). Napi jegyet vettünk, mert úgy terveztük, hogy ha nagyon rákezdi az eső, akkor csak felpattanunk valahol valamire, és megyünk amíg tudunk.
Velence ilyen szempontból nagyon jó, hogy a vaporettóba beülve is sok mindent lehet látni a városból. Persze hiányzott a napsütés, jó lett volna a hajó nyitott részén ücsörögni, élvezni az arcunkat simogató szellőt, de nem voltunk telhetetlenek, örültünk, hogy itt vagyunk.
A San Giorgio Maggore templom, a Szent Márk öböl túlsó oldalán, az ugyancsak San Gioirgo Maggiore szigeten helyezkedik el. A templomot Palladio tervezte. A homlokzathoz tökéletesen illeszkedik a mögötte magasodó Campanile.
 |
| A parkolóházból kinézve. |
Velence ilyen szempontból nagyon jó, hogy a vaporettóba beülve is sok mindent lehet látni a városból. Persze hiányzott a napsütés, jó lett volna a hajó nyitott részén ücsörögni, élvezni az arcunkat simogató szellőt, de nem voltunk telhetetlenek, örültünk, hogy itt vagyunk.
 |
| Il Redentore, Fogadalmi templom az 1500-as évekből. |
 |
| Le Zitelle, Santa Maria della Presentazione |
A San Giorgio Maggore templom, a Szent Márk öböl túlsó oldalán, az ugyancsak San Gioirgo Maggiore szigeten helyezkedik el. A templomot Palladio tervezte. A homlokzathoz tökéletesen illeszkedik a mögötte magasodó Campanile.
Mire a Szent Márk térre értünk éppen nagyon esett az eső, de ennek ellenére rengeteg ember volt, esernyős, esőkabátos, ki hogy, és mindenki igyekezett a lehető legjobb esőmentes helyeken végigslisszolni, ami jelen esetben a Dózse palota árkádsora volt. De bárhogy is esett, a tér szépségéből ez semmit nem vont le. Igaz, hogy a tervezett nagy bámészkodás, téren kószálás, galambkerülgetés elmaradt.
A Dózse- palota, (Palazzo Ducale), az egykori Velencei Köztársaság fejének a dózsénak a palotája volt. A 14-15. században épült, a korábban elpusztult, hasonló rendeltetésű épületek helyére.
A Canpanile, a Szent Márk bazilika harangtornya, 100 méter magas. A toronyba föl lehet menni, és páratlan kilátást kapunk a városra, cserébe a hosszas sorbanállásért. Sajnos mi nem mentünk fel. Mivel nagyon rossz idő volt, és csak én mentem volna egyedül, így kihagytam. Az elsődleges terv az volt, hogy amíg én felmegyek, addig Feri a gyerekekkel ellesz a téren. De az eső keresztülhúzta a számításainkat. :-(
folyt. köv.
 |
| Gondola sor |
A Canpanile, a Szent Márk bazilika harangtornya, 100 méter magas. A toronyba föl lehet menni, és páratlan kilátást kapunk a városra, cserébe a hosszas sorbanállásért. Sajnos mi nem mentünk fel. Mivel nagyon rossz idő volt, és csak én mentem volna egyedül, így kihagytam. Az elsődleges terv az volt, hogy amíg én felmegyek, addig Feri a gyerekekkel ellesz a téren. De az eső keresztülhúzta a számításainkat. :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése