A városba érkezve egyre nagyobb lett bennünk az izgalom. Pláne, amikor rájöttünk, hogy a hotelünk közvetlenül a tenger partján van. Egészen addig, amíg a gps térképén nem láttuk, hogy hová is megyünk valójában, addig fel sem merült bennünk, hogy esetleg ott lehet. Vagy ha igen, akkor sem éreztük ennek a jelentőségét. Bezzeg amikor már ott volt a tenger, és ott volt a szálloda is, na akkor kicsit összehúzódott a gyomrom. Mert ilyen puccos szállodát én még csak kívülről láttam, azt is csak kutyafuttában, mert meg sem merek állni előtte :-) Bezzeg most, most még be is kell menni. Ahogy végignéztem magunkon, az utazós ruhánkon, a tornacipőnkön, a megfáradt gyerekeken, hát... nem voltam biztos benne, hogy idevalók vagyunk mi. Nem is, egyébként, csak ha már adódott egy ilyen lehetőség, hát miért is ne próbálnánk ki :-)
 |
| A hotel |
Mivel nem volt túl sok időnk, mert csak 2 éjszakát töltöttünk itt, és Triesztre csak az aznap délutánunk volt, így nem sokáig húztuk az időt a szálloda előtti bámészkodással, hanem gyorsan bejelentkeztünk, és elfoglaltuk a szobánkat. Vagyis A SZOBÁNKAT! Én még ilyen gyönyörűt sose láttam, se addig, se azóta, mert ha magunk keresünk szállást, akkor igyekszünk a legminimálabbat megtalálni, mert a gyereket úgysem fogja meg a nagy luxus. De ez valami gyönyörűséges, és kényelmes volt, és egyáltalán nem bántuk, hogy egyszer ezt az oldalát is ki tudjuk próbálni a turistáskodásnak.
És micsoda kilátás volt az erkélyről: -)
Engem lenyűgözött a végeérhetetlen tenger látványa, Máét pedig a jövő-menők hajók érdekelték a legjobban.
Jól kigyönyörködtük magunkat, és már mentünk is a városba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése