Várkert Bazár

A tavalyi évben jó sokszor hallottunk a Várkert Bazárról. Bevallom, vidékiként én korábban nemigen tudtam még a létezéséről sem. Talán nem csoda, hiszen a vár alatti omladozó romhalmaz mindennek volt nevezhető, csak épp említésre, és megnézésre méltó műemléknek nem. Amikor kiderült, hogy felújítják, (újjá építik?) nem tudom mi a helyes megfogalmazás, akkor sem tudtam igazán hová pozicionálni, csak úgy rémlett valami, hogy jaaa, igen, az a jó hosszú romos rész, ott a Duna túloldalán. Na de aztán tavaly annyit beszéltünk, olvastunk, hallottunk róla, hogy most már szerintem mindenki tudja mi az a Várkert Bazár, hogy hol van, és gondolom sokan még azt is, hogy mennyit költöttünk rá, hogy most úgy nézzen ki, ahogy most kinéz, pompásan, csillogóan, ahogy azt megérdemli. 

A túloldalról, még tavaly tavasszal, még az első átadás előtt

Elmentünk már párszor mellette korábban is, volt amikor még építették, volt amikor már meg is nyitották, majd megint bezárták, és megint építették, de úgy igaziból még csak most sikerült megnéznünk.

Szerencsénkre egy busszal át tudunk zötyögni a városon, és vár hátsó felénél szálltunk le, a Szarvas téren. Rövid sétával már ott is voltunk a nagy kovácsoltvas kapu előtt.

A Várkert Bazár Ybl Miklós tervei alapján épült 1875-83 között, neoreneszánsz stílusban, a Várkert lezárásaképpen. Eredetileg kereskedelmi funkciója volt, az árkádsorai egykor üzletekkel voltak teli, de volt nőiskola, Történelmi Arcképcsarnok, és festőiskola is.

1884-ben Stróbl Alajos szobrász volt az első, akinek saját műterme volt a bazár árkádsorán. 

Az épület a II. vh. alatt súlyosan megrongálódott. 

1961-84-ig itt működött a Budai Ifjúsági Park, melynek keretein belül számos rendezvénynek és koncertnek adott otthont. Állapota azonban folyamatosan romlott, mígnem az épületet teljesen le kellett zárni. 

2013-ban kezdték el felújítani, és végül 2014. augusztus 29-én nyitották meg a rendezvényközponttal, mélygarázzsal, és a reneszánsz kerttel együtt. 

A Várkert Bazár kiemelt műemlék, a világörökség része. 

Meg kell hagyni, nagyon szép, nagyon impozáns, nagyon Várhoz illő, és turistacsalogató, hiszen minden kis beugróban van valami néznivaló. Hol egy szobor, hol egy szökőkút, hol egy díszes lépcső, vagy egy csodaszép kupolás lépcsőház.

Az egyik oldalon az Országház...

A másikon pedig a Gellért hegy

Fölöttünk pedig a Budai vár

A fölfelé vezető sétányon szinte folyamatos a panoráma, mégis mindig kicsit más, hol több, hol kevesebb, de a Duna, a Parlament, a Lánchíd, a házak közül kimagasló Szent István Bazilika tornya örök szépségűek, és megunhatatlanok. Legalábbis nekem. Bármennyiszer látom őket így együtt, bármennyi fényképet csináltam már róluk, mindig úgy érzem, hogy nem elég, mert ilyen még sosem volt. Mert más napsütésben, más felhősen, esősen, tomboló szélben, de mindig gyönyörű.

Fölülről

A kert tetejére mozgólépcsővel és lifttel is fel lehet jutni. Nagyon praktikus. 

Már lentről feltűnt a vár fokán álló szobor, amire nem emlékeztem korábbról, pedig méretéből és elhelyezkedéséből ítélve nyilván feltűnt volna. Aztán itthon megkerestem, hogy mi ez, és ez egy új szobor, egy Mária szobor a kis Jézussal maga előtt. Nem hallottam korábban erről a szoborról, és jó is, hogy mindenféle külső behatások nélkül alkothattam véleményt. Hát... mit mondjak.. nekem nem tetszik. Lentről olyan, mintha egy anya a mélybe akarná dobni a gyermekét. Borzasztó nyomasztó szerintem. És annyira nem éreztem oda valónak, hogy mindig rá-rá kellett pillantanom, hogy hátha más oldalról, majd jobb lesz, jobban tetsző, vagy odaillőbb, de nem... nekem nem jön be.

 

 

Mi általában a másik oldalról, a sikló felől szoktuk megközelíteni a várat, de most a palota túloldala felől érkeztünk.

 Kicsit sétáltunk még a várban, de ez már egy másik történet.