Horvátország- Savudrija, világítótorony

(2021. aug.) 

A strandolás mellett a napjaink fénypontja és egyben stabil programja a naplemente nézés volt. A Balatonnál, Füredről mi sosem látunk igazi naplementét, csak a színeit, ha szerencsénk van. Földrajzi helyzetéből adódóan Bibone is olyan volt, hogy ott sem a tengerre ment le a nap, hanem a házak közé, és max. csak megszínezte a tengert. Úgyhogy most nagyon készültem arra, hogy olyan IGAZI naplementét lássak. Olyan igazán giccses, tengerbe lemenőset. Erre az első napos lecsúszás, majd a két napos felhősödés miatt csak a negyedik napon lett lehetőségünk. Na de akkor aztán olyan naplementét láttunk, hogy tátva maradt a szánk!

Mivel már az első napokban felfedeztem, hogy remek parti sétányok szegélyezik a tengerpartot mindkét irányba, így reggelente mindkét irányt futva fedeztem fel. Észak felé, Szlovénia felé futva egészen Savudrijáig futottam egy alkalommal, ahol nemcsak hogy az ország legészakibb világítótornya áll, 30 méteres magasságával az ország legnagyobbja is egyébként,  de egyben az Adria legrégebbi világítótornya is, 1826-ban épült. Egy legenda szerint egy fejedelem építettette a szerelmének, de mire a torony elkészült, az asszony meghalt, ezért a nemesember elhagyta a tornyot és a várost. 

A világítótoronyban apartmanok vannak, amikben meg lehet szállni, emiatt maga a torony nem látogatható. 

A toronyhoz vezető út egy hatalmas kempingen vezet keresztül. Sátras, és lakókocsis kempingezőknek egyaránt bőven van hely, a lakókocsisok legtöbbjének német rendszáma van, többségük kutyával érkezett, és egy egész kis apartmant építettek meg maguk köré. Plusz előtető, konyhasátor rendes főzőlappal, asztal, kempingszékek, tényleg nagyon klasszul kialakítottak maguknak egy-egy kis pihenőövezetet. volt, akinek még szőnyeg is volt az ebédlőrész alá terítve. De van egy külön mobilházas rész is, szóval azok is találhatnak itt szállást, akiknek a sátorozás már túl nomád. 

De a hatalmas fák alatt, alig pár méterre a tengertől biztos nagyon hangulatos lehet egyébként. 

Savudrijában régebben egy fürdő- és gyógyintézet működött, amely a grazi Szent Anna Gyermekkórházhoz tartozott. Savudrija környéke viszont már jóval régebben is lakott volt. Régészeti leletek bizonyítják, hogy már a neolit kor óta éltek itt emberek. A terület rövid időszakokra lakatlanná vált, de összességében az emberi jelenlét folyamatosnak tekinthető. Az ókori rómaiak idejében Savudrijában egy kikötő működött, melynek maradványait ma is megtekinthetjük. Emellett a település környékén is találhatunk a római korból származó leleteket.

A partot hatalmas sziklák szegélyezik. 

Csónak kikötő

És hogy a gyerekek se maradjanak ki a világítótoronyból, ezért este erre jöttünk naplementét nézni. 

A kemping-sétány

Útközben már meg-megpihentünk, hogy nézegessük kicsit a lemenő napot. 

A világítótorony tövében telepedtünk le egy sziklán. 

A visszaúton már jól ránksötétedett, de nem bántuk. Kellemes, sétával egybekötött gyönyörű esténk volt. 

Horvátország- Porec

(2021. augusztus)

 Egy szélviharos éjszaka után kellemes, hűvös reggelre ébredtünk. Nem volt vészes, de nem volt éppen strandidő, így lelkiismeretfurdalás nélkül tudtunk autóba ülni, és Porecbe mentünk. 

Nem voltak nagy terveink az ittlétünkkel kapcsolatban, hiszen akkor, épp csak a nagy covidon túl már annak is nagyon örültünk, hogy egyáltalán nem hiúsult meg a nyaralásunk. De így, hogy nagyon nem tervezgettünk előre, nem is voltak konkrét információink és terveink, hogy merre induljunk majd, így nagy isztriai körtúrának nem estünk neki, de Porecig azért csak elmentünk, hogy lássunk egy kis hamisítatlan isztriai hangulatot. 

Porec már a történelem előtti időkben is lakott településnek számított, vannak leletek, amik még egy időszámítás előtti halászfalu létére utalnak, de igazán a római korban lett jelentősebb település, majd később a velencei hatás hagyott a legnagyobb nyomot a városon. Ezek még mai napig is észrevehetőek, a római romok között a velencei stílusú paloták, erkélyek, reneszánsz abalakok csodálkoztatják el a turisták özönét. 

Egy belvároshoz közeli nagy parkolóban tettük le az autót, 10 kunáért óránként. ( ez csak úgy infóként, ha egyszer újraolvasnám, amit összeírok itt) és belevetettük magunkat a forgatagba. 

Nem csoda, hogy a kis Velenceként is emlegetik a várost, mert néha tényleg olyan volt, mintha ott sétálnánk, a sétálóutcán végig relatív nagy tömegekkel együtt hömpölyögtünk, ami nagyon fura volt a covidos elszigetelődés után. Jobbra-balra mindenféle pénzköltésre csábító üzlet, a csetreszestől, a nyalókaárusig, a focimez, meg amit csak el tud képzelni az ember, minden. 

A Candy Shopok szinte egymást érték, mindenféle témában, az óceánosban hal- és kagylóformájú nyalókahegyek voltak, a kalózosban kincsformájúak. Nagyon durván tömény cukorszag lengte körbe őket, émelyítő volt még elmenni is előttük, de nagyon szépen, vevőcsalógatóan voltak a kirakatok berendezve. 

Miután kigyönyörködtük magunkat a cukorkabolt kirakatában, egy hatalmas térre, a Szabadság térre érkezütünk, közepén a Szűz Mária templommal. A templom homlokzata sárga, oldalai rózsaszínűek. 

A régi Porec bejáratát őrzi az Ötszögletű Bástya. Mai formáját a XV. században nyerte el, a Velencei Köztársaság idején, ennek köszönhetően a torony tetején, jól látható a szárnyas-oroszlán jelkép.

A város fő-fő nevezetessége az  Euphrasius- székesegyház, mely a korábbi bazilika helyére épült, és amelynek romjai és mozaikpadlói ma is láthatóak a templomegyüttesen belül. A VI. század elején épült egy római szentély alapjaira. A bazilika legszebb része a templomkupola belső részének bizánci festményei. Ezek a bizánci művészet egyik legszebb példái a Világon. A bazilika az  Unesco Világörökség része. 

A templom külön nem látogatható, csak az egész épületegyüttesre van egy komplett jegy, püspüki palotástul, átriumostól, mindenestül. Ezt most nem néztük meg, a fiúknak nem lett volna ehhez elég türelmük. 

A bazilika főbejárata. 

Templom helyett a kikötőben sétáltunk végig, megnéztük a szemben lévő St. Nicola szállodaszigetet, a kikötő végében horgonyzó gyönyörű jachtokat, meg a csillogó tengert, a szűk kis sikátorokat. 

A kikötővel szemközti szállodaszigetre csak az ottlakók mehetnek be. 

Körbástya. Tetején egy bisztró üzemel. 

A Városháza .

A kikötői halász a hálóját foltozza. 

Romaneszk -ház. A 13. századi, faerkélyes ház ma egy kis kiállító teremként funkcionál. A 13. század óta többször felújították, bővítették, de eredeti román lakóház stílusát máig megőrizte. A faerkély a 20. században került hozzá.

A Marafor-téren, a régi római főtéren állnak az 1. századból fennmaradt Neptun templom romjai.

Miután jól körbejártuk az óvárost, és már mindent szinte minden oldalról megnéztünk, akkor nem maradt más hátra, minthogy együnk egy jó haltálat, majd toljuk le azt egy fagyival, és navigáljunk vissza az autóhoz, ami a majdnem egyforma kis utcácskák között nem bizonyult olyan könnyű feladatnak. 

Kilátás a körbástya tetejéről: 

Kora délutánra nemcsak a meleg, hanem a tömeg is megérkezett a városba, így éppen jókor értünk vissza az autóhoz, hogy még a délutánt alaposan ki tudjuk használni.