(2021. augusztus)
Egy szélviharos éjszaka után kellemes, hűvös reggelre ébredtünk. Nem volt vészes, de nem volt éppen strandidő, így lelkiismeretfurdalás nélkül tudtunk autóba ülni, és Porecbe mentünk.
Nem voltak nagy terveink az ittlétünkkel kapcsolatban, hiszen akkor, épp csak a nagy covidon túl már annak is nagyon örültünk, hogy egyáltalán nem hiúsult meg a nyaralásunk. De így, hogy nagyon nem tervezgettünk előre, nem is voltak konkrét információink és terveink, hogy merre induljunk majd, így nagy isztriai körtúrának nem estünk neki, de Porecig azért csak elmentünk, hogy lássunk egy kis hamisítatlan isztriai hangulatot.
Porec már a történelem előtti időkben is lakott településnek számított, vannak leletek, amik még egy időszámítás előtti halászfalu létére utalnak, de igazán a római korban lett jelentősebb település, majd később a velencei hatás hagyott a legnagyobb nyomot a városon. Ezek még mai napig is észrevehetőek, a római romok között a velencei stílusú paloták, erkélyek, reneszánsz abalakok csodálkoztatják el a turisták özönét.
Egy belvároshoz közeli nagy parkolóban tettük le az autót, 10 kunáért óránként. ( ez csak úgy infóként, ha egyszer újraolvasnám, amit összeírok itt) és belevetettük magunkat a forgatagba.
Nem csoda, hogy a kis Velenceként is emlegetik a várost, mert néha tényleg olyan volt, mintha ott sétálnánk, a sétálóutcán végig relatív nagy tömegekkel együtt hömpölyögtünk, ami nagyon fura volt a covidos elszigetelődés után. Jobbra-balra mindenféle pénzköltésre csábító üzlet, a csetreszestől, a nyalókaárusig, a focimez, meg amit csak el tud képzelni az ember, minden.
A Candy Shopok szinte egymást érték, mindenféle témában, az óceánosban hal- és kagylóformájú nyalókahegyek voltak, a kalózosban kincsformájúak. Nagyon durván tömény cukorszag lengte körbe őket, émelyítő volt még elmenni is előttük, de nagyon szépen, vevőcsalógatóan voltak a kirakatok berendezve.
A város fő-fő nevezetessége az Euphrasius- székesegyház, mely a korábbi bazilika helyére épült, és amelynek romjai és mozaikpadlói ma is láthatóak a templomegyüttesen belül. A VI. század elején épült egy római szentély alapjaira. A bazilika legszebb része a templomkupola belső részének bizánci festményei. Ezek a bizánci művészet egyik legszebb példái a Világon. A bazilika az Unesco Világörökség része.
A templom külön nem látogatható, csak az egész épületegyüttesre van egy komplett jegy, püspüki palotástul, átriumostól, mindenestül. Ezt most nem néztük meg, a fiúknak nem lett volna ehhez elég türelmük.
A bazilika főbejárata.
Templom helyett a kikötőben sétáltunk végig, megnéztük a szemben lévő St. Nicola szállodaszigetet, a kikötő végében horgonyzó gyönyörű jachtokat, meg a csillogó tengert, a szűk kis sikátorokat.
Kora délutánra nemcsak a meleg, hanem a tömeg is megérkezett a városba, így éppen jókor értünk vissza az autóhoz, hogy még a délutánt alaposan ki tudjuk használni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése