2013. március 21.

Hága, a diplomataváros

Hága (eredetileg  's-Gravenhage vagy hivatalosan Den-Haag) Hollandia harmadik legnagyobb városa Amszterdam és Rotterdam után. Hága nem az ország fővárosa, csupán a közigazgatási székhelye. Itt él és dolgozik a királynő (2013. januárjában lemondott), és itt található az összes minisztérium, nagykövetség, az Állambíróság, a Legfelsőbb Bíróság, valamint számos érdekvédelmi szervezet központja is Hágában van. 

Hága első látásra, és aztán másodikra is nem az a tipikus holland város, a szűk holland házakkal, csatornákkal. Inkább olyan nagyvárosias, nagy emeletes házakkal, a modern negyed üvegpalotáival, a kormányzati negyed eleganciájával. A diplomaták, a fekete lesötétített autók, a kovácsoltvas kerítések előtt posztoló őrök jellemzik leginkább.
Habár a Madurodamtól, ami eléggé a város szélén van, gyalog sétáltunk be a városba, nem sok emberrel futottunk össze, akikkel igen, azok is inkább turisták voltak, mintsem helyi lakosok. Az utcákat a rend, a tisztaság, és a parkoló autók jellemezték, mégis volt benne valami magával ragadó, valami, amiért jó volt sétálgatni a kihalt utcákon. 







A város egykor a holland grófok vadászbirtoka volt. (a Binnenhof- Belső udvar helyén állt) A vadászházat II.Vilmos trónra kerülése után bővítették ki, és alakították vadászkastéllyá.Hága sosem volt gazdag város, így igazi privilégiumokat csak Bonaparte Lajos (Napoleon öccse)  idején kapott, ekkor vált diplomatavárossá, és az 1900-as évek elején már itt tartották a békekongresszusokat.

A Binnenhof, a ország kormáyzati negyede, itt ülésezik 1992. óta a holland parlament. Az udvar közepén álló Lovagterem (Riddelzaal) 1280-ban épült, és akkoriban Nyugat-Európa építészeti csodájának számított a gerendás tetőszerkezete miatt. A történelem során számos módon funkcionált, volt ebédlő, volt lovagi fogadóterem, ülésterem, stb... 1904. óta elsősorban ceremóniateremként működik, Vilma királynő ugyanis ekkor indította el azt a szokást, hogy itt az uralkodó itt nyitja meg a parlament ülését, minden éve szeptermberének harmadik keddjén. Ha a parlament nem ülésezik éppen, akkor a terem látogatható.

A tó túloldaláról:



 Az udvar:
 A Lovagterem:

A kovácsoltvas kút helyén végezték ki egykoron az embereket:

A Binnenhof bejáratánál álló az egykori hercegi palota, ma Hollandia egyik legnevesebb képtára, a Mauritshuis, ahol többek között Holbein, Rubens, Rembrant, és Vermeer alkotásai is megtekinthetőek. Ha gyerek nélkül vagyunk, akkor bizonyára bemegyünk, így viszont csak kívülről csodáltuk meg. 

A Régi Tanácsháza:

Grote Kerk, (Nagytemplom- Szent Jakab-templom). 3 hajós nagytemplom. Érdekessége, hogy a 3 hajó egyforma magasságú, így hatalmas belső teret zár magába. A falakat az aranygyapjas rend jelvényei díszítik.

A Királyi Palota, ami a királynő hivatali rezidenciája, olyannyira egyszerű és érdektelen, hogyha nem tűntek volna fel a fegyveres katonák akkor talán észre sem vettük volna. Így viszont észrevettük:

A parkja viszont nyilvános, és bárki által látogatható, élvezhető.

A hágai Békepalota léte 1899-ben dőlt el. Az akkori nemzetközi békekonferencián döntöttek ugyanis a Nemzetközi Döntőbíróság felállításáról, melynek feladata világbéke fenntartása. És hogy ez az intézmény
 megfelelően méltóságteljes helyet kapjon, Andrew Carnegie skót származású amerikai milliomos másfélmillió dollárt adományozott a holland kormánynak, hogy méltó palotát építsenek az intézmény befogadására. A palota alapkövét 1907-ben, a második hágai békekonferencia ülésezése idején rakták le, a palotát magát pedig 1913-ban fejezték be. A palota belső díszítéséhez a bíróság legtöbb tagállama hozzájárult.
Magyarország az előcsarnokban álló 4 oroszlánt adományozta, melyek egy földgömböt tartanak. A kert rácsos kapuját a németek adták, a bronzkaput Belgium, a lépcső márványát Olaszország, a török szultán pedig szőnyegeket küldött. Az ENSZ mai napig itt ülésezik. 
 A béke lángja örökké ég:


A palota nincs messze a Madurodamtól,  látogatni ugyan nem lehet csak engedéllyel, de kívülről is nagyon impozáns és szép.

Kétszer jártunk Hágában, egyszer a Hollandiában való tartózkodásunk elején,és egyszer a végén, mert maradt még villamosjegyünk, amit szerettünk volna leutazni, és szabad délutánunk is akadt még. A második ottjártunkkor az egész országban már a királynő születésnapjára készültek, így Hágában is. Mindenhonnan lógtak a nemzetiszín lobogók, és minden ablakban volt valamilyen narancssárga díszítés, és az emberek is ha csak tehették már ekkor narancssárgába bújtak. A város ekkor sokkal pezsgőbb, és élettel telibb volt, mint akkor amikor először jártunk itt.



 Hazafelé pedig vonattal jöttünk, mert már nem volt villamosjegyünk, így  a pályaudvar felé menet még megcsodálhattuk Hága egekbe szökő üvegpalotáit.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése