Amszterdam nagyjából 1 órányira volt Delfttől, ahol laktunk, vonattal, így nem volt egy percig sem kérdéses, hogy az ottlétünk alatt egyszer ide is ellátogatunk, és így is lett. Persze annál az 1 napnál jóval többet el lehetne tölteni a városban úgy, hogy nem unatkozunk egy kicsit sem, hiszen Amszterdam telis-tele van látnivalókkal, a világhíres múzeumok mellett számos egyéb érdekességet is megnézhetünk, pl. van itt szexmúzeum, és Hasis- és Marihuánamúzeum, (egyikben sem voltunk) de mindezek mellett már maga a város is egy élmény. A nyüzsgő, fiatalos, ezerszínű és ezer nemzetiségű város már az első pillanatban magába szippant, és húz egyre beljebb magába, és egyszer csak azt érzed, hogy nem tudod miért, nem tudod mitől, de nagyon érzed magadat. Sodródsz utcáról-utcára az emberekkel, akikből van bőven, de valahogy mégsem zavaró, nincs tömegérzésed, nincs szabadulási vágyad, sőt... én inkább azt éreztem, hogy még-még-még akarok ebből, és nem akarok kiszakadni, hazamenni, de legalábbis visszajönni ide minél előbb és minél tovább.
Már a vonatút is maga volt számomra a csoda. Mivel tudtuk, hogy a tulipán- és egyéb virágföldeken ekkortájt kezdték el betakarítani a virágokat, és mivel Mátéval akkoriban nem nagyon (egyáltalán nem) mertünk egy biciklis-tulipánföldes kirándulásba belevágni (pedig minden pályaudvaron lehet biciklit bérelni, akár gyereküléssel is),ezért nem a rövidebb vonalon mentünk, hanem egy kis kerülővel a virágföldek felé. Azt kell mondjam, még így vonatból nézve is fenséges látvány volt, amikor végehosszan csak a virágoktól színes sávok adták a panorámát. Azt sem tudtam hirtelen, melyik oldalon nézzek ki, csak kapkodtam a fejemet, és nem győztem nézni-nézni és befogadni a látványt, amit az a rengeteg virág egyszerre nyújtott.
A vonatról leszállva, és még mindig a virágok hatása alatt, a pályaudvarról észrevétlenül belecsöppentünk a városi forgatagba. A város néhol még épp hogy csak éledezett, álmosszemű fiatalok kávéztak-cigiztek a lépcsőkön, némelyek szemmel láthatóan még az előző esti buli hatása alatt álltak, mások már (vagy még?) ebben a korai órában is egy csónakon ringatózva pezsgőztek a csatornán, a caffeshopok már javában üzemeltek, a lányok már a kirakatokban álltak, mégsem volt ez az egész zavaró. Inkább csak fura volt egy ilyen kirakatos hely közvetlenül a templom mellett, de itt még ezt is lehet.
A Központi Pályaudvar, ahová érkeztünk, 1884-ben épült. Alapjául 3 mesterséges szigetet hoztak létre, és 8687 fagerendát használtak az épület megtámasztásához. A homlokzatot a tengeri kereskedelem allegóriáit ábrázoló díszek ékesítik. Fontos közlekedési központ, 1400 vonat indul innen naponta.
A Piros Lámpás negyed közepén található Ótemplomot 1306-ban szentelték fel, a város védőszentje Szent Miklós tiszteletére. Eredetileg egyhajós kistemplom volt, majd idővel bazilikává nőtte ki magát, és előbb a kereskedők gyülekezőhelye, majd a szegények menedéke lett. Eredetileg katolikus templomként működött, majd a vallásháború során az összes belső festményt és díszt elégették, csak az üvegablakok és az aranyozott mennyezet maradt meg, és azóta protestáns. Manapság leginkább kiállításokra, koncertekre, rendezvényekre használják. A templom tornya a város egyik legszebb tornya, csúcsát 1566-ban építették, és 1658-tól 47 harangból álló harangjátékot játszik. A torony látogatható, és pazar kilátást nyújt a városra.
A templomot minden irányból szexshopok, és coffeshopok veszik körül, a templom mellett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése