Ha Nagycenk, akkor a Széchényiek. Pedig Nagycenk területén már jóval a magyarok előtt is éltek emberek, kelták, rómaiak, germánok, hunok, avarok. Maga a község két falu egyesülésével jött létre 1906-ban. A Széchényiek birtokába a 18.század elején került, de igazából a 19.század közepén, Széchényi István tevékenységeinek köszönhetően indult igazán fejlődésnek.
Mi kétszer jártunk itt, először még 2004-ben egy soproni-bécsi nyaralásból hazafelé jövet tartottunk itt egy kis pihenőt, de ekkor sajnos nem tudtunk a kastélyba bemenni, mert zárva volt, nyilván hétfő volt, már nem emlékszem. Így csak a kertig jutottunk.
Aztán 2007-ben végre sikerült be is jutnunk a kastélyba, ahol főépületben a Széchényi István Emlékmúzeum látható, bútorokkal, berendezett szobákkal, könyvekkel, makettekkel.
Ha erre járunk mindenképpen érdemes még megnézni a Széchenyi-mauzóleumot, és menni egy kört a múzeumvasúton, ami egészen Fertőbozig visz.
Aztán 2007-ben végre sikerült be is jutnunk a kastélyba, ahol főépületben a Széchényi István Emlékmúzeum látható, bútorokkal, berendezett szobákkal, könyvekkel, makettekkel.
A kastély parkja mindenképpen megérdemel egy sétát, az óriási platánokat és vadgesztenyefákat még Széchenyi Ferenc ültette. A hársfasort Széchényi Antal felesége, Barkóczy Zsuzsanna telepítette, mely eredetileg 645 fát számlált, a fenyők pedig akkor kerültek a parkba, amikor Széchenyi Béla (Sz. István fia) feleségül vette Endrődy Hannát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése