János-hegyi kirándulás

Normafa, János-hegy, Erzsébet-kilátó, Átjáró-barlang, Gyerekvasút

(2018.május)

Ha az ember Budapesten lakik, akkor megvannak azok a helyek, ahová évről-évre rendszeresen, legalább egyszer ellátogat, de akár többször is. A Normafa is pont egy ilyen hely. Voltunk már ott rengeteg sokszor, minden évszakban láttuk már, mégis sosem uncsi, mindig szép, és ahogy nőnek a gyerekek egyre bevállalósabban lehet velük akár hirtelenjött kirándulásokat is tenni.
Pont egy ilyen légbőlkapott kirándulást csináltunk a fiúkkal egy májusi hétvégén, amikor Feri nem volt itthon, volt viszont jó idő, és nem akartunk otthon ülni.
Tőlünk már az odajutás is maga a kaland, mert több járművel is kell jó hosszan utazni. Nem csoda, hogy ahogy kiértünk a Normafához máris a lángosozónál kötöttünk ki.
Igazából nem terveztem semmi extrát, csak gondoltam lődörgünk ott egy kicsit, megnézzük a játszóteret, amit felújítottak azóta mióta legutóbb próbáltuk, és tényleg nagyon szép és jó lett.

Hogy miért is Normafa a Normafa, azt egy táblán olvashatjuk :

De mivel a játékok fölött nemigen volt árnyék, hamar eluntuk. Marci kitalálta, hogy üljünk fel a kisvasútra, és a többiek is ráugrottak erre az ötletre. Én meg azt találtam ki, hogy jó, üljünk, de akkor csináljuk úgy, hogy átsétálunk a János-hegyre, ezt meg is mutattam nekik onnan a játszótérről, megnézzük a kilátót, és visszafelé jövünk vonattal. És így is lett.
Kényelmes, 2-3 kilométer hosszú sétaút vezet át a János-hegyig, tényleg nem volt megerőltető.

 Csak a hegy lábától, a libegőtől kell egy rövid kaptatón fölmenni. Mi a betonúton mentünk fel a kilátóig, de bizonyára vezet erdei út is fölfelé, de mi mindig a betonoson megyünk.

1882-ben Erzsébet királyné is járt a János-hegyen, és megcsodálta a panorámát. Ennek a látogatásnak az emlékére keresztelték el a kilátót róla.

A főváros legmagasabb pontján, az 527 méter magas János-hegy tetején áll  az impozáns Erzsébet-kilátó. A mai kilátó helyén egy fából készült építmény állt korábban, ezt 1908-ban bontották le. Ennek a helyére épült a Schulek Frigyes által tervezett pompás épület. 1910-ben adták át. Ekkor ez volt Európában a legmagasabb ilyen jellegű épület. A kör alaprajzú építmény 23,5 m magas és 100 lépcső vezet fel a legfelső szintre. Az alapnál az épület kerülete 53 méter, majd a felére csökken. A negyedik teraszról tiszta időben 75–80 km-es körkilátás nyílik, ritka tiszta időben a Magas- Tátra csúcsai is kivehetőek. 

Lefelé a kilátó alatti turistajelző táblán láttunk egy kiírást, hogy arra lefelé van egy átjáró-barlang, nem is olyan nagy kitérővel. A piros barlang jelzést követtük. A gyerekek teljesen belelkesültek, így elindultunk befelé az erdőbe , hogy megkeressük a barlangot. A fenti linken egy csomó információ olvasható a barlangról, nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen kis barlangnak ilyen hosszas története van.

 Meredek ösvény vezetett lefelé, néhol nagy kanyarokkal, de a gyerekek nagyon élvezték. Ők egyáltalán nem féltek attól, hogy belecsúsznak a meredek hegyoldalba, én annál inkább. :-)

Országos Korányi Tbc és Phulmonológiai Intézet

A barlang bejáratánál kicsit elbizonytalanodtunk, hogy be merjünk-e menni. Nem volt túl bizalomgerjesztő a kinézete, sötét is volt odabent. Aztán csak erőt vettem magamon, és eszembe jutott az is, hogy a telefonon van elemlámpa, így azzal világítottunk, és úgy sétáltunk keresztül a barlangon, ami nem is volt olyan vészes, kár volt a para.

Kijárat.

Visszafelé megint meg kellett másznunk a hegyet. Meredek volt, de szerettük. Leszámítva, hogy a hegyikerékpárosok, akikkel szembetalálkoztunk életveszélyesen közlekedtek. Mondhatni, nem rajtuk múlt, hogy az egyik gyereket nem sodorták magukkal.

Fönt frissítésként elnyaltunk egy fagyit, mert volt még annyi idő a vonatig. Aztán lefelé indultunk.
Menet közben belebotlottunk a Béka-tóba, mely a Budai-hegység legnagyobb felületű természetes eredetű tava.  A tó létezése különlegesnek mondható, mivel a Budai-hegység javarészt meszes kőzetekből áll, amikben ritkák az állóvizek. Megmaradását annak köszönheti, hogy a medrében sok az agyag, ami nem engedi elszivárogni a vizet.
Nem nézett ki túl jól, de nem is volt sok időnk alaposabban megszemlélni, mert nem akartuk a vonatot lekésni. 

A végállomásig mentünk a gyerekvasúttal, és ott fogaskerekűre szálltunk.

Szuper nap volt! Fárasztó, de izgalmas.