Ha asszociációs játékot játszanánk, és valaki azt mondaná nekem hogy Szombathely, akkor két dolog ugrana be rögtön egymás után. Az egyik, hogy ez volt az első családi nyaralásunk hármasban. Máté ekkor 8 hónapos volt. (2008.augusztusa) Igen, vele eddig tartott az, amíg rászántuk magunkat hogy kimerészkedjünk a városon túlra. (leszámítva néhány nagyszülős látogatást). A második gondolatom pedig rögtön az, hogy nem sok mindenre emlékszem a városból, és magából a "nyaralásból" sem, mert Máté (szokásához híven) szinte végig ordított. Úgyhogy gyakorlatilag a nyaralásunk nagy része arról szólt, hogy kitaláljuk, hogy Máté épp milyen pozícióban óhajt sírás nélkül létezni. Nem mindig sikerült eltalálnunk, de azért néha igen, és ilyenkor azért fényképeztünk is egy kicsit.
Szombathely Magyarország legrégebbi alapítású városa, a Nyugat királynőjének is nevezik.
Jelentős várossá a római uralom alatt fejlődött, ekkor Savaria volt a neve, több fontos út keresztezte itt egymást, és áthaladt rajta a híres Borostyánkő út is, mely fontos kereskedelmi- és katonai útvonal volt a rómaiak idején. A római város egy földrengés következtében elpusztult.
A Borostyán úton:
A Romkertben:
A 17-18.században tűzvészek és a pestisjárvány pusztították a várost, majd 1777-ben Mária Terézia püspöki székhellyé tette, és ekkor fejlődésének új korszaka kezdődött. '791-ben kezdték építeni a Székesegyházat, és 1814-ben fejezték be, és Magyarország egyik legnagyobb barokk temploma.
A templom belsejében a II. vh-s bombatámadás (1945.03.04.) helyrehozhatatlan pusztulást okozott, megsemmisültek a mennyezeti freskók, az oltárok, az oltárképek, és az orgona. Amit tudtak persze pótoltak, amit tudtak restauráltak.
A város központja a Templom tér, ami az ország egyik legharmonikusabb barokk tere.
A Zsinagóga:
És voltunk egy szuperjó játszótéren, amit akkor sajnos még nem tudtunk maximálisan kiélvezni, mert Máté akkor még csak hintázni tudott. Bezzeg most... húúúú de jó lenne nekik!!!! Már csak ezért is egyszer érdemes lesz visszamenni. Meg azért is, hogy pótoljuk a hiányosságainkat.
És a kedvenc családi képeim akkorról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése