Tapolca 2020

 ( 2020. július)

A 2020-as hosszú balatoni nyaralásunk során kétszer is megfordultunk Tapolcán. Először csak egy kirándulás után, amikor beugrottunk és elvitelre rendeltünk néhány pizzát,  és amíg várni kellett rá, addig sétáltunk egy kört a Malom-tónál. 

Régebben voltunk már itt, akkor is nagyon barátságos helynek tűnt, de most mintha még szebb lett volna, mint az emlékeimben. A tó gyönyörűszép volt, és körülötte a park, a sétányok szépen rendbe vannak téve, karban vannak tartva, valóban egy olyan hely, ahol az ember szívesen elidőzik, hosszabban-rövidebben. 

A Malom-tó környéke már több ezer évvel ezelőtt is lakott volt, és a középkorban is itt volt a városközpont. Erre utalnak a megmaradt középkori házak, városfalmaradványok.  A patakot már a rómaiak is felduzzasztották, a mai malom  a 13-14. században épülhetett, de már az Árpád-korban is működött itt elődje. A forrásvíz 18 fokon tör elő a város alatti karsztos barlangrendszerből. Hőmérsékleténél fogva a tó vize nem fagy be télen. Egyetlen alkalommal volt erre példa, amikor a Bakonyban folyó bauxitbányászat során a karsztvízszintet a szivattyúzás annyira lecsökkentette, hogy a forrás majdnem elapadt. A város alatt az ország 4. leghosszabb barlangrendszere húzódik.

Többször is jártunk már Tapolcán, én legelőször akkor, amikor Máté volt pocakban, és akkor itt a tóparti éttermek egyikében ebédeltünk. Akkor voltunk a barlangban is. És ahogy ezt felemlegettük, gondoltuk még pont belefér, hogy elsétáljuk a barlanghoz, hogy körbenézzünk mi újság, és hogyan lehet bejutni, mert a fiúkkal még nem voltunk lent, mert mindig volt egy kicsink, de most már elég nagyok ahhoz, hogy érdemes legyen velük lemenni. De a barlangnál aznap nagyon sokan voltak, nem is lehetett volna már aznapra jegyet venni, és a  jegymesteres elővásárlást javasolták. Arra a hétre már nem is tudtunk jegyet foglalni elfogadható időpontban, csak jóval későbbre. 

Úgyhogy pár nap múlva visszatértünk újra, és megnéztük a barlangot is. 

 Mikor még a gyerekek előtt itt jártunk a barlangban, akkor még nem volt meg az a látogatóközpont, amit az evezés előtt végigjártunk. Egy fiatal srác vezetésével kb. fél óra alatt körbejárható, és szerintem érdekes előadást tartott a barlang kialakulásától, felfedezéséről, egészen napjainkig.

Sok érdekességet elmondott, szerintem jól meg lett csinálva, szórakoztató és informatív. 

Az előadás végén derült ki számunkra, hogy a csónakok max. 220 kilót bírnak, és hogy kb. 3 felnőtt ember fér el benne. Ekkor kicsit ráparáztam, hogy mi van, ha ketté szednek bennünket, mert akkor nekem kéne evezni... 😱 Ettől eléggé ódzkodtam. Gyorsan saccperkábé kiszámoltuk, hogy mi öten 210 kg körül vagyunk, szóval bármi is lesz, kikönyörögjük, hogy had menjünk együtt. Végül így is lett.

A barlangot 1903-ban, kútásás közben fedezték fel. 1912 óta látogatható. A karsztvíz által kialakított barlangrendszer 270 méter hosszú szakasza járható be szárazon és vízen.A barlangrendszer ennél jóval hosszabb, de a további részei nem látogathatóak, illetve gyógyászati célokra használják őket. 

A körbeevezés időben nem sok, távolságra sem, 120 méter kb., de a fele nagyjából olyan szűk, hogy csak lebukva lehet áthaladni a járatokon. hát nekem ez a rész maga volt a pokol. Hiába, van ami nem változik :-)