Bergamo

(2009. július)

Még ennyi év után is úgy él bennem ez a város, hogy nekem ez a paradicsom. A legleg. Hogy ide tényleg bármikor visszamennék és akár maradnék is. Pedig csak 1 napot töltöttünk el ott, épp hogy csak magunkba szívtuk a várost, és már vége is volt. 

Vonattal utaztunk Milánóból Bergamóba. 1 óra volt az út. Milánóból nagyon szuper a vonatos közlekedés, mert még a város legszéléről, ahol mi laktunk, onnan is átszállás nélkül be tudtunk villamosozni a belvárosba, és mindkét vasútállomást, a Centralt és a Cadornát is nagyon egyszerűen el tudtuk érni. Ez egy idegen városban, pláne kisgyerekkel, ( később már két kisgyerekkel) egyáltalán nem utolsó szempont. 

Bergamoba érkeznek egyébként Budapest felől a fapados járatok. 

A város nagyon régi múltra tekint vissza, valószínűleg még a kelták alapították i.e. 200 körül, majd a rómaiak hódították meg. A 12. században még független városállam volt, majd sokáig a velenceiek uralkodtak itt, majd franciák és osztrákok is, de leginkább a velencei behatás érezhető mindenhol. A  városnak két része van, egy régi felső (Citta Alta) és egy új alsó (Citta Bassa). 

A felsőbe fogaskerekűvel és busszal is fel lehet menni, és persze gyalog is, de mi a fogaskerekűt választottuk, mert szeretjük.  A felső városrészben van minden ami a régi történelmi időket idézi, tornyok, bástyák, városfal, templomok, csodálatos reneszánsz épületekkel körülvett hangulatos terek. A Felsőváros körül még ma is áll a középkori városfal, ami a velenceiek fennhatósága alatt épült a 16.században. 

A pályaudvarról az alsóvároson át jutottunk el a fogaskerekűig. Ekkor még úgy terveztük, hogy majd visszafelé szétnézünk lent is, így odafelé nem nagyon álltunk meg fotózni, csak ahogy vitt az út. 

Alsóvárosból fölnézve

Santa Maria delle Grazie-templom a hatalmas kupolájával az Alsóvárosban. 

Egy Alsóvárosi nem túl vidám kompozíció.

Alulról a Felsőváros felé nézve is látszik az egykori városfal, és a városkapuk.

A Felsőváros alulról. 

A fogaskerekű felé vezető úton szebbnél szebb villákat csodálhatunk meg.

Pikkpakk fönt is vagyunk a Felső város nyüzsgő főterén. Itt áll a Palazzo Vecchio, mely a 12. századból való, és Olaszország egyik legrégebbi városházépülete. A homlokzatán a velencei oroszlán látható, balra pedig Torquato Tasso (itáliai költő)  szobra.

A velencei oroszlán

Bergamo egyik jelképe ez az 52  méteres lakótorony, a Torre Gombito, amely a 11. századból való, és az egyetlen épen maradt lakótorony. Tetejéről csodálatos a panoráma a városra, és a város fölött húzódó Alpokra.

A városháza boltívei alatt éppen valami régiségvásár zajlott. 

Az árkádok alatt átverekedve magunkat, ott álltunk Bergamo templomai előtt. A Santa Maria Maggiore Bazilika a város legnevesebb látnivalója, gazdag történelmi és művészeti múltra tekint vissza. A templom maga a 11. században épült, de a kapu és a harangtorony csak a 13. században készült el. 

Közvetlenül a bazilika mellett áll a Colleoni kápolna. Bartolomeo Colleoni lebontatta a bazilika egyik szentélyét, hogy a helyére építtesse a saját síremlékét. A kor legismertebb művészeit bízta meg az építéssel, így  a kápolna máig Lombardia egyik leggyönyörűbb műemléke.

A bergamoi dóm két korábbi templom helyére kezdték építeni a 15. században, de csak a 17. században lett kész, de még a 19. században is jelentős munkákat végeztek rajta. Ekkor készült el a templom kupolája és a homlokzata.

A Battistero, a keresztelőkápolna egykor a Santa Maria Maggore templom belsejében állt. 1340-ben készült. Azóta többször is áthelyezték, jelenleg a Colleoni-kápolna és a várostorony közötti területen áll. 

A Felsőváros zegzugos, szűk kis utcánk öröm sétálni. Annak ellenére is az, hogy szinte mindenhol kővel van kirakva az út, tehát eléggé megerőltető rajta a séta. Kényelmes cipő mindenképpen ajánlott. 

A városfal mellől pedig remek a kilátás az Alsóvárosra és a Alpokra. 

A vasútállomás felé, lent az Alsóvárosban még bóklásztunk egy kicsit, leginkább fagyist kerestünk, amit végül egy sétálóutcában találtunk meg, ahol gigaméretű fagyit adtak. Majd vonatra szálltunk, és a viszontlátás reményében tértünk vissza Milánóba.