A Lomnici-csúcs A Magas- Tátra egyik legmagasabb 2634m, és a leglátogatottabb csúcsa. A nagy látogatottság annak is köszönhető, hogy 1940 óta Tátralomnicból drótkötélpályán is megközelíthető a csúcs. A pálya felső szakasza a Kő-pataki-tó és a Lomnici csúcs között tartópillérek nélküli felvonó készült, ami abban az időben egyedülállónak számított (csak a francia Alpokban volt hasonló).
Mi is Tátralomnicból indultunk, és valami siklószerű járművel mentünk egy darabig, majd kiszálltunk, és gyalog folytattuk tovább az utat egészen a Kő-pataki-tónál lévő drótkötélpályáig. A siklóból jól láttuk a hegyoldalnak azt a részét, amit az előző évben egy brutál vihar lekaszabolt. Az el- és betakarítás még akkor is javában zajlott, sok helyen már kötegekbe voltak rendezve a farönkök, de sok helyen még ott álltak a kettéhasított, vagy gyökerestől kidőlt fák. Nagyon szomorú látvány volt.
De aztán mikor kiszálltunk a vonatból, ott már minden csupa zöld volt és fás-virágos, és gyorsan megkerestük a túraútvonalat és nekivágtunk a magasságnak. Lent a faluban még verőfényes napsütés volt, de ahogy egyre feljebb meneteltünk úgy kerültek ránk a kardigánok, és végül még az esőkabát is. Útközben több Chata-ban is meg lehet pihenni, mi is megpihentünk egyben, ittunk egy jó forró teát, és máris könnyebb volt a folytatás.
Végül, amikor már majdnem elértük a Kőpataki-tónál lévő felvonót elkezdtek gyülekezni a feketébb felhők is, a fölénk magasodó hegycsúcsok pedig hófehér köd takarásában fogadtak bennünket.
A Tátralomnicból jövő felvonó:
Ebben a lefelső chatában is megálltunk megmelegedni. ránk is fért, mert a hőmérő itt 9 fokot mutatott a lenti huszonvalahány után.
A Lomnici-csúcson a valaha mért legmagasabb hőmérséklet +19,4 fok volt, a leghidegebb pedig -35, 6. (brrrrrr). Az éves átlag -3,7 fok, éppen annyi mint a sarkkörökön. (wikipédia)
A pihenő után a felvonóhoz mentünk. Mivel Feri erősen tériszonyos, ezért úgy döntöttünk, hogy nem a Lomnici-csúcs felé menő kabinos-libegős-ködbeveszős felvonóval megyünk, hanem megelégszünk egy kisebb csúcsra felvivő láblógatóssal, ami mellesleg töredékárba is került.
Fönt persze szemelkélő eső és fejfölköd fogadott minket:)
És sziklák, és sziklák, és sziklák, meg szakadékok:
A Kő-pataki-tó és a mellette álló csillagvizsgáló balra, jobbra pedig a felvonóállomás.
Még éppen időben értünk vissza a felvonóállomásra, mert ahogy leszálltunk, néhány perc múlva jó nagy eső kerekedett, és ekkor már egyáltalán nem bántuk, hogy nem a lomnici csúcsra menő felvonóba ültünk be, mert azt hiszem esőben-szélben nekem sem lett volna akkora bátorságom, pedig én elvileg nem félek a magasságtól.
De azért mikor elállt az eső, alulról lefotóztuk csúcsot.
Persze lefelé is gyalog jöttünk, és hullafáradtan értünk le egy faluba, ahonnan vonattal mentünk vissza Tátralomnicba az autónkért.
Nagyon jó napunk volt!!!! Imádtuk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése