Lengyelország-Jaslo, Biecz

Átkelve a Tátrán és a lengyel határon, egy határközeli kisvárosba tartottunk Jaslo-ba, barátokhoz. Az út lengyelországi része nagyon izgalmas volt, mivel akkor még nem volt gps, térképpel a kezünkben, ill. kezemben próbáltam navigálni, és persze követni a táblákat, ami egyáltalán nem volt egyszerű, tekintve, hogy a lengyel városnevek számomra nem kiolvashatóak annyi idő alatt, ami az észrevételüktől a mellettük való elhaladásig eltelik. Ebből persze voltak vicces szituációk, meg abból is, hogy próbálgattuk kimondani az 5 mássalhangzó után egy magánhangzós szavakat. 

Mivel alapvetően Jaslo-ba nem várostnézni mentünk, így igazából nem isnagyon tudok miről beszámolni a várost illetően, mert leginkább csak este láttuk, és akkor is inkább a barátainkkal voltunk valahol, mintsem a városban, és a legtöbb kép inkább róluk és a kislányukról született, no meg rólunk és a kislányukról. Nekünk akkoriban még elég nagy élmény volt egy 2 éves körüli kisgyerekkel az élet. Ma már nem annyira:)

A jasloi templom:

Jasloról annyit tudtam még meg, hogy a mi tokaji borvidékünket is érintő borútnak a része, bizonyára így is van.

Egyik délután elmentünk a szomszédos nagyobb városba, Biecz-be, ami székesegyházáról és a viszonylag nagy részen épen maradt városfaláról, bástyáiról, és régi kapuiról híres, és számos műemlékének köszönhetően Kis-Krakkónak is nevezik. A XV. századi későgótikus  templomnak magyar vonatkozása is van, mégpedig Anjou Szent Hedvig (Nagy Lajos király lánya) itt imádkozott, mielőtt a városban találkozott volna a köszöntésére küldött küldöttséggel.

 

 

 

A reneszánsz tornyú városháza:

 

A főtér melletti úgynevezett Bástya házban volt a régió első gyógyszertára, melyben ma patikamúzeum látható.

Egy utazási iroda programjában most rátaláltam Biecz-re, útban Krakkó felé állnak meg itt várostnézni. 2 órát szánnak rá, ami nagyjából elég is a templom és a múzeumok megtekintésére, és egy kis sétára a templom melletti szép parkban.