Mivel eléggé délután volt mire sikerült elfoglalnunk és belaknunk a szállásunkat, így aznapra már nem terveztünk nagy hegymászásokat, csak a szemünkkel gyönyörködtünk a fölénk magasodó csúcsokban, de hogy ne teljen eseménytelenül az este, gondoltuk sétálunk egyet a közeli Késmárkban.
Késmárk a Szepesség központja, és bár 1269-től vásártartási joggal rendelkezett, majd szabd királyi város lett, Késmárk és Lőcse között hosszas, olykor háborúba torkolló rivalizálás folyt a Magyarországot Lengyelországal összekötő kereskedelmi útvonalak felügyeletéért. Bár a harcokból többnyire Lőcse került ki győztesen, Késmárk még így ius meghatározó szerepet játszott az akkori kereskedelemben.
A város a 17.századtól a felvidéki evangélikusok vallási központja, ennek tanújele a ma is álló két evangélikus templom és a líceum.
A város híres szülötte Thököly Imre. A Thököly család birtokában lévő várban ma változatos és gazdag kiállítások láthatóak. Sajnos mi ezekből egyet sem láttunk, mert mert a késő délutáni-esti órákban már be volt zárva a vár. ( elvileg 16 óráig volt nyitva akkor), de amennyire lehetett körbesétáltuk.
Thököly Imre hamvai 1909 óta a a város jelképévé vált új evangélikus templom mauzóleumában nyugszanak. A keleties hangulatú templomot egy osztrák építész tervei alapján készült a a 19.század végén. ( ez a templom van a Szlovákia útikönyv elején, ott talán jobban látszik, mint a mi sötétben készült homályos képünkön)
Közvetlenül az új templom mellett áll a régi fatemplom is, mely az akkori előírásoknak megfelelően kizárólag fából, torony és harang nélkül készült.
Késmárki sétánk során megtekintettük még a főtéren elején álló régi városházát, ami a 16.századból származik, de a 18.században teljesen átépítették, és ekkor építették rá a felső szintet és a tornyot is.
Kellemes sétát tettünka kivilágított főtéren, de távolabbi kis utcákba is érdemes bemerészkedni, bár mi nem nagyon merészkedtünk, mert eléggé sötét volt már, térkép nélkül pedig nem akartunk nagyon elkóborolni, de még világosban ilyen kis házikókkal találkoztunk:
És ha jól emlékszem jó sokáig kerestük a valamelyik kisutcában hagyott autónkat, de végül persze meglett:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése