Tihanyi kirándulás 1. - Belső-tó, Apáti-hegy, Őrtorony-kilátó

Ahogy azt a korábbi séta alkalmával elterveztük, visszatértünk a Belső-tó partjához, hogy innen induljunk el a tavasszal nagy vitát kavart kilátó felé. A kilátó rövidebb úton, könnyebben is megközelíthető, ha a tihanyi leágazás utáni parkolóban állunk meg, és onnan tényleg csak pár percnyi séta fölfelé, vagy ha Sajkod elején, és a falun keresztül sétálunk fel, ( ebből volt egy kis nézeteltérés , mert a sajkodiaknak nem tetszett, hogy a nyugodt, csendes utcáikat elárasztották a zajos turisták. A kilátót emiatt  tavasszal, alig valamivel a megnyitása után le is zárták, majd újra megnyitották, de a falubeli utcákat le lezárták az autós forgalom elől), de mi bátrak vagyunk, és nem a könnyebb utat  választottuk. :-) Meg egyébként is az a hitvallásunk, hogy a fáradt gyerek a jó gyerek, és az a pár száz méteres séta a parkolóból nemigen fárasztotta volna el a srácokat.

Így hát  tihanyi Levendulaház mellett hagytuk az autót, ami azért is jó döntés, mert itt ingyenes a parkolás, és innen indultunk, hogy a Belső-tavat megkerülve eljussunk a kilátóig.

Már rögtön az út eleje nagyon izgalmas és érdekes lett, mert a Belső-tó partján lévő tisztáson élnek az ürgék, amik nagyon mókásak, ahogy ki-be dugdossák a fejüket a fűből, hol eltűnnek, hol előbukkannak és sasolnak körbe. Rengetegen vannak, amerre a szem ellát, mindenhol látszik, ahogy kiemelkednek a kis testek a fűből, és kémlelik a környéket. Irtó cukik! Ki ne hagyjátok őket, ha arra jártok!

A Belső-tó kutyafürdetésre kijelölt része. 

Ürgék :-) Teli volt velük a mező!

Nagyon barátságosak voltak, egyikhez-másikhoz egész közel lehetett menni.

 Némelyik még pózolt is.

Nehéz volt őket otthagyni, de szerencsére egy részen még előfordultak, igaz, nem olyan mennyiségben mint ott lejjebb a tisztáson. 

Az úticél, még távolról. 

Ahogy haladtunk a tó mentén a hátunk mögé is érdemes volt vissza-vissza nézni, mert a látvány páratlan volt.

Lovaskocsik által kitaposott ösvény. Szúnyog- és kullancsriasztó ajánlott.

A tavat elhagyva rákanyarodtunk egy hosszadalmasabbnak tűnő szakaszra, a sárga jelzés mentén,  ami megerőltető ugyan nem volt, de a szőlőültetvények között vezető ösvényen árnyék sem volt nagyon,  leginkább semennyi, így eléggé melegünk lett. Főleg a gyerekek nyafogtak, hogy meleg van, de mondtam nekik, hogy no para, mert így legalább délután mehetünk a strandra. :-) Ettől az infótól egy kicsit jobban tűrték. 

Az első mélyponton Marci nyakba került. 

Az abszolút mélyponton. :-) A távolban kivehető az apátság. Nem vagyunk már messze!

És tényleg, tulajdonképpen csak egy karnyújtásnyira volt már a kilátó. A hármas elágazástól már csak fölfelé kellett menni, föl az Apáti-hegyre. De nem olyan vészesen sokat, és legalább volt egy kis árnyék. 

Visszanézve ott a Balaton, a Belső-tó, és a szőlőültetvények.

És egyszer csak előbukkant a fák közül a kilátó!

A kilátó 16,5 méter magas, és az egykor itt található római őrtornyok mintájára épült, és a nevét is innen kapta. 

Óóóó, és micsoda kilátás van odafentről!!!!

Örvényes felé

A virágtalan Őslevendulás

Külső-tó

Külső-tó és a távolban Füred

Aszófő felé

Belső-tó és a szőlőtőkék

Tihany felé

A kilátó környéke még nem volt  teljesen kész. Már csak itthon olvastam, hogy hátravan még némi tereprendezés, és lesznek majd pihenőpadok, piknikezőasztalok, és szemeteskukák is, amik ottjártunkkor ( 2017. július) még nem voltak. 

Mi még jobb híján a kilátó lábához vackoltunk be az árnyékba kicsit megpihenni és feltöltődni, és megettük a direkt erre az alkalomra csomagolt Balaton szeletünket.

Visszafelé még kileselkedünk egy-egy beugrón-kiugrón. 

Találtunk egy ilyen oszlopot is.

A tisztáson még egyszer megcsodáltuk az ürgéket.  Eléggé kitikkadtunk, de szerintem nagyon klassz kirándulás volt.