Többször is jártunk már az elmúlt években a várban, legelőször még 2007-ben, még a várfelújítás előtt, amikor igen romos állapotban volt, néhol egy-egy fal- és toronymaradvány volt csupán látható. Sajnos arról a kirándulásról évek óta nem találom a képeket, pedig bizonyára készültek. De a lényeg, hogy amikor a felújítás után újra felkerestük, akkor szemünk-szánk tátva maradt. Egy szuperül körbejárható, látványos igazi várszerű építményt találtunk az egykori romok helyén. ( És a felújításnak még nincs vége, 2017/18-ban a Nemzeti Várprogram keretében további összegeket fognak a várra fordítani. )
Messziről, még autóból.
A várat a 13. században építették, amikor is a tatárjárás után IV. Béla szerte az országban kővárakat kezdett építtetni. Ez a korabeli vár a jelenleginél jóval kisebb volt, évszázadokon át építették át, és bővítették a mostani méretére.
A szigligeti vár egyike azon kevés várainknak, amely a török időkben sohasem hordozta tornyain az oszmán felségjelvényeket. Derék katonái, Magyar Bálint várkapitány vezényletével, megőrizték függetlenségét 150 éven keresztül. Pusztulása egy villámcsapással kezdődött a 17. században, és a vár nagy része leégett. Majd Lipót császár 1702-ben, nehéz anyagi helyzetre hivatkozva elrendelte a magyarországi várak nagy részének tervszerű lerombolását. ( Grrr.....) Köveit elhordják, és a falu házainak építésére használják fel.
Az elmúlt években 2014-ben, és idén jártunk a várban. 2014-ben Marci még nem volt 2 éves, és bár a vár akkor is elbűvölt bennünket, elég sok nehézséget okozott a rengeteg lépcső, amik egyébként szuperül felújított korlátos lépcsősorok, csak hát néhol meredek, néhol pedig nagy mélység van alattunk, és ez igencsak nem volt kisgyerekbarát. Pláne egy, a járás gyönyörűségét épp csak megtapasztaló örökmozgóval nem volt leányálom, hiszen ölben már nehéz volt, és nem is akart ölbebaba lenni, de lábon még túl veszélyesnek ítéltük neki a terepet. Persze megoldottuk és túléltük. És még élveztük is. De inkább nagyobb gyerekekkel izgalmas szerintem a vár maga. Vagy egész picikkel, akiket még lehet hordozni.
Mi rendre a várhegy lábánál szoktunk leparkolni, és onnan sétálunk föl a várig. Pár száz méter séta ez csupán, és nem is túl megerőltető. Szerencsére el lehet kerülni a cukrászdateraszt, különben nem hiszem, hogy fölérnénk a várba :-) Visszafe
lé viszont kihagyhatatlan.
A Kamon-kő tanösvény végigvezet a falun, érintve minden nevezetességet és látnivalót, beleértve a várat is. A templomtól induló és oda visszatérő körutat a kékT jelzésen kell követni, kb. 6 km hosszú, 290 méter szintemelkedéssel, nagyjából 3 óra alatt járható végig.
Magyar Bálint várkapitány szobra várja a várkapuban a látogatókat.
A vár alatti dombos területen van a szabadtéri színpad és a nézőtér. Kevés az árnyék, ha egyáltalán van, de azért jó itt megpihenni kicsit, és nézelődni, hiszen a kilátás már innen is nagyon szép.
És ha kellő erőt gyűjtöttünk, akkor nekivághatunk a lépcsősornak :-) Mi a lankásabban mentünk föl, és a nagy meredeken jöttünk le, csak hogy az se maradjon ki. Fönt remekül ki van táblázva minden infó, amit tudni kell akár a várról, akár a korról, amiben az a bástya, vagy lakórész épült. A lőréseken ki lehet kukucskálni, a várfalakon ki lehet nézni, szóval mindenhol van valami érdekes, és mindenhol ott van a panoráma, ami megunhatatlan, akár a Balaton felé nézünk, akár a medence felé, mindenképpen gyönyörű.
A Badacsony a szomszédban.
Lépcsők és teraszok.
Fölülről a színpad, az istálló épülete, és a büfé.
Egy információs tábla a sok közül.
A várfal oldalról.
A vár középső részén egy várkonyha van kiállítva.
Ezt a cserépkályhát és ezt a faládát én is elfogadnám:-)
A nyenyerés bácsi mindig itt teker, ahányszor csak itt járunk.
Ott lent, a lépcső mellett van a várkápolna.
A falu felülről.
Várkápolna
Egy jóóóó mély kút.
Utcakép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése