Egy lélegzetvételnyi Tihany

Ha nyár, akkor természetesen nem maradhat ki számunkra a Balaton. Jó pár éve már, hogy rendre visszajárunk Balatonfüredre, és innen fedezzük fel a Balaton-felvidék csodáit. Imádjuk. És ami a legmegdöbbentőbb, hogy sosem fogyunk ki a felfedeznivalókból, a látnivalókból, de olyan is van, hogy valamit újra felfedezünk. Mivel a gyerekek évről-évre nagyobbak és erősebbek, így egyre bátrabban merünk bevállalni kirándulásokat, és évről-évre fokozatosan merjük kicsit tágítani a lehetőségeinket, és megmutatni nekik új dolgokat. Hiszen a világ gyönyörű és izgalmas! Akkor is ha süt a nap, de akkor is az, amikor épp nincs strandidő, csak nyitott szemmel kell járni. :-)

Érkezésünk előtt egy héttel volt a tihanyi szedd magad levendula, és azt gondoltuk, hogy talán nem pusztították le annyira a bokrokat, hogy ne lássunk egy kis levendulát. Hiszen pont levendulavirágzáskor nem látni levendulát az már milyen!
De sajnos tévedtünk, vagyis erősen naivak voltunk, amikor abban bíztunk, hogy lesz még a levendulaföldön levendula. Mert volt ugyan, néhol, de nem az a képeslapminőségű látvány tárult a szemünk elé, amiben bíztunk, hogy majd ott lesz előttünk a tengernyi bokor levendula, és mi meg csak nézzük. Nem, egyáltalán nem. Vagyis a bokrok ott voltak, de a nagy lilaság nem volt sehol. :-(

De ha már itt voltunk, és mivel nem volt további terv, a falu felé kanyarodtunk, és leparkoltunk a zsúfolt parkolóban a város szélén. Évekig mindig hajóval jöttünk Tihanyba, Füredről 20 perc alatt a tihanyi kikötőben vagyunk, ez pont az az időtartam, ami még a gyerekeknek sem unalmas, így nekem teljesen új volt ez a nagy autós tömeg. Két órányi parkolásra dobtunk be pénzt, és elindultunk fölfelé. 

Bár reggel nem nézett ki olyan melegnek az idő, de így déltájban erősen sütött a nap a fejünkre ahogy hömpölyögtünk a tömeggel. 

Persze Tihany mindig szép, de a fiúk nagyjából a második lépéstől fagyiért kezdtek el nyávogni, ami eléggé csökkentette a falu élvezeti értékét. 

Az Apátság felé menet elhaladtunk a helyi óvoda mellett a Visszhang-domb szomszédságában. Hogy ez mennyire fantasztikus hely! Elképzeltük milyen klassz lehet itt óvodásnak lenni, a villaszerű, tihanyi-jellegű Balaton-panorámás házban. Az udvara maga a csoda! A ház előtt, Balatonra néző fedett teraszon asztalok és székek, az udvaron szép zöld gyep, hatalmas árnyat adó fák, kis pancsolómedence. Fényévekre van ez a mi fővárosi főútra néző félig gumitéglás, félig poros tikkadó bokros udvarunktól. ( nem készült róla kép. A képzeletetekre van bízva. 😉)

Tihanyban szinte minden sarkon van valami gyönyörűséges, ami az embert megállásra készteti, és érdemes megcsodálni, lefotózni, vagy egyszerűen csak elraktározni az emlékeinkben. 

Kálvária

A Visszhang-domb

Rálátás a Belső-tóra

Fönt kaptak persze fagyit, és mivel még volt idő a parkolójegyünkből, így mi lefelé indultunk a Belső-tó partjára, ahol fentről valami lovaskocsi versenyt láttunk, és annyi időnk még pont volt, hogy lemenjünk körbenézni, meg vissza.

Száradó levendulák

És ha már szembe jött egy turista tábla, akkor elhatároztuk, hogy az egyébként is listás új apáti-hegyi Őrtorony-kilátót majd ebből az irányból fogjuk megközelíteni, hogy ne legyen olyan unalmas :-) De ez egy másik nap, és másik történet.