Pompeii

Nápoly környékén járva elmaradhatatlan egy kirándulás Pompeiibe. Az útikönyvünk egész napos elfoglaltságnak ajánlotta a romvárost. Mi azt gondoltuk, fél nap bőven elég lesz, Máté is kicsi, mi sem rajongunk annyira a romvárosokért. Aztán tévedtünk, mert végül valóban egy egész napos, és fárasztó program lett belőle. Bár a város jelentős része állagmegóvás érdekében a turisták elől le van zárva, de még így is jókora terület az, ami bejárható, és megtekinthető.

Pompei-t, a Római Birodalom egyik leggazdagabb városát akkoriban a fényűzés jellemezte, hatalmas udvarházakkal, fürdőkkel, bordélyházakkal, nagy tágas terekkel, és Amfiteátrummal. Mígnem Kr.u. 79-ben a kitörő Vezúv mindent maga alá temetett, elpusztítva ezzel az egész várost, és annak teljes lakosságát.  A várost 7-8 m vastag hamuréteg fedte be, és csak az 1600-as években kezdődtek meg az ásatások. Véletlenül a közeli folyó csatornázási munkálatai során akadtak rá a rég elfeledett városra. A munkálatok azóta is tartanak. Az eddig feltárt épületmaradványok, a bennük lévő mozaikokkal, falfestményekkel reális képet mutatnak arról, micsoda pompában éltek itt az emberek. 

A leletek többsége a Nápolyi régészeti múzeumban tekinthető meg, de itt is látható néhány tárgyi lelet, néhány lélegzetelállító holttest, a megkövült  rémülettel az arcukon, a gyermekét védő imádkozó pózban fekvő várandós nő. Szörnyű látvány. 

A városba érve egy széles hosszú utcán indultunk el. Tűzött a nap. Sehol egy szemernyi árnyék, kis enyhülést csak akkor találtunk, ha sikerült valamelyik fal tövében meghúzódni, vagy ha be tudtunk sétálni egy árnyékosabb romházba. Mindenhol kő, kő, és kő. Még szerencse, hogy indulás előtt a pályaudvaron hagytam magam rábeszélni egy baseballsapkára, mert a kalapomat előző este valószínűleg az étteremben felejtettem. Sapka nélkül egész biztos, hogy fél óra múlva kidőltem volna. 

Máté eleinte aludt, és bár nem volt könnyű a nagyköves úton a babakocsival haladni, de azért jó volt így.

Még a megmaradt épületmaradványok és toronydarabok láttán is látszott, hogy mekkora élet mekkora gazdagság lehetett itt régen.  A város Augustus császár idején élte a virágkorát. Ekkor 20ezer körüli lakosavolt, és ekkor épült az Amfiteátrum, több infrastrukturális fejlesztés, a város vízvezetékkel való ellátása.

 A lakások némelyikében láthatóak a díszes padlómozaikok, falfestmények.

 Az amfiteátrum 70-ben épült, és egyike a legjobban megőrzött római amfiteátrumoknak. Körülbelül 20 000 néző befogadására volt képes, és többnyire gladiátorviadalokra használták. Az amfiteátrum környékén végre volt árnyék, hatalmasra nőtt cédrusfák árnyékába lehetett egy kicsit hűsölni.

A pompeii fürdők, termák létrejöttét a modern vízvezeték-rendszer kiépítése tette lehetővé. A városban 3 közfürdő is működött.

Falidísz maradványok

  Vespasianus temploma. A márványoltár domborművei az áldozatbemutatást mutatják.

Megkövült holttestek

kutya

Panoráma

 A város oldalról, már hazafelé tartva.

A ma 66 hektárt felölelő, felásott terület a világ legnagyobb ismert összefüggő romvárosa. Állagának megőrzése óriási probléma a régészek számára,  számos épülete rossz, összeomláshoz közeli állapotban van.

Pompeii 1997 óta az UNESCO Világörökség része.