2014. október 7.

Sorrento

Sorrento a Nápolyi-öböl egyik legfelkapottabb üdülőhelye. Nem véletlenül. A gyönyörű fekvésű kisváros igazi turistaparadicsom. A hegy tetejéről pazar a kilátás az öbölre, a tengerre, egyes kilátóhelyekről Capri és a Vezúv is jól látható.  Lent pedig vár a kristálytiszta, hűvös tenger. És ami nem utolsó szempont, Nápolyból nagyon egyszerűen megközelíthető, ugyanis itt van a Circumvesuviana végállomása. Talán nem véletlenül. 
Pompei után ki voltunk éhezve egy kis strandolásra. A harminc sok fokos meleg Nápolyban ugyanolyan megterhelő, mint bármely nagyvárosban, ha nem egy kicsit jobban is. A nap végére szinte éreztem, hogy a testem zuhany és víz után kiállt, szinte ránk ragadt a rengeteg por, izzadság, vegyítve a naptej ragacsosságával. Pompeiben ez hatványozottan jellemző volt. Ezért, meg hát egyébként is, Sorrentóba indultunk másnap, strandolni.
A vonaton elég nagy tömeg volt, és hőség. Nem volt klíma, vagy bármi más, csak az ablakok, amik persze nyitva voltak, de ez kevés volt. Mégis, az egyik legkedvesebb emlékem az egész nápolyi nyaralásról ezekhez a vonatozásokhoz fűződik, mert ahogy haladtunk, a nyitott ablakokon nem csak levegő áramlott be a fülkékbe, hanem a sínek melletti paradicsomültetvényekről az a hamisítatlan, friss, érett, zamatos paradicsomillat. Ez annyira belém vésődött, hogy ha erre gondolok, akkor még mindig érzem ezt az illatot. Csoda-e, ha minden este, amikor betértünk a hotelhez közeli sarki kockásterítősbe, akkor gondolkodás nélkül paradicsomos tésztát rendeltem, eltekintve attól, hogy azt ettem már 3 vagy 4 napja egyfolytában. Hát nem csoda. :)

Így érkeztünk meg Sorrentóba, ami újabb illatorgiával fogadott bennünket. Hatalmas citromfák, virágzó leanderek szegélyezték a sétautat. 

Lenézve a vasútállomásról


A tengerpart felé sétálva megcsodáltuk a  várost, a szűk kis utcák mindig egy hatalmas pálmafás térre vezettek bennünket. Kávéházak, éttermek és mindenféle ajándékboltok szegélyezték az utunkat. A bevásárlóutcán igazi tömeg tolongott. 

A tengerpartra vezető szerpentin


Amikor végre elértük a város szélét, ahol a meredek sziklafal tetejéről a messzességbe lehet nézni...és az embernek tátva marad a szája, hogy ilyen szépség talán nem is létezik.  Akkor azt éreztem, hogy itt  az én helyem, hogy ezt a panorámát bármeddig tudnám nézni, különösen, hogy itt minden van, amit szeretek, meredek sziklafal, tengerpart, strand, és panoráma. 





Strandok sora

A sziklafalról lépcsősorok vezetnek le a partra, mi találtunk olyan lejárót is, ami nem lépcsős volt, hanem lejtős, így könnyen lejutottunk a babakocsival is. Lent aztán kerestünk egy strandot, ahol le tudtunk telepedni. Voltak fizetős strandok is, meg ingyenesek, meg voltak szakaszok, amelyeket csak bizonyos szállodák lakói használhattak. 
Nagyon élveztük a fürdést. Máté is. A parton pedig remekül elvolt a nagy kavicsokkal.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése