Naplementekor Milánóba

Utazás szempontjából a 2009-es év elég sűrű volt. És ha hozzávesszük azt is, hogy  közben pedig Milánt vártuk, aki pocakban végigutazta velünk az évet, akkor nem csak utazás szempontjából volt sűrű az az évünk. Alig jöttünk haza Nápolyból, már az alig két héttel későbbi milánói utunkra készültünk. A terhességgel kapcsolatos teendőket, vizsgálatokat pedig az épp itthon töltött időszakra időzítettük. Nem unatkoztunk. 

Feri már rengetegszer volt azelőtt Milánóban, munka miatt. Szinte már hazajárt, bár a városból nem sokat ismert. Július közepén viszont együtt vágtunk neki a divat fővárosának, nagy izgalommal, és két hetet töltöttünk a városban, és egy hétvégét a város körül. Aztán később még kétszer látogattunk a városba, 2009.őszén, és 2011. tavaszán.

A repülés mindig izgalmas. Nekem mindenképpen az, mert szeretem. Kisgyerekkel még izgalmasabb, mert sosem lehet tudni, hogy akkor éppen milyen kedve lesz, hogy nyűgös lesz-e a reptéri hercehurcától vagy nem, vagy hogy mennyire spanolja fel a repülés maga, vagy épp mennyire fogja zavarni. Az első milánói utunkat azonban még az is csak még izgalmasabbá tette, hogy először utaztam kora este, naplementében.

Budapesten, az induláskor esett az eső. Borús, felhős, csúnya, szürke idő volt. Nem is igazán lehetett látni a várost, ami pedig felülről is csodaszép. 

A kivilágított felszállópálya

Aztán ahogy emelkedtünk úgy szűnt meg az eső, és bújt elő a felhők fölött az aranysárga nap. Szinte égetett a repülőablakon keresztül, de csodaszép volt, bár az utazás végére muszáj volt lehúznom a sötétítőt, mert a szembetűző naptól kezdett megfájdulni a fejem. 

Milánó, Malpensa

Máté egész úton ébren volt, jött-ment, eszegetett, ismerkedett. Mire megkaptuk a bőröndjeinket és kiértünk a reptér elé, addigra teljesen beesteledett, és mire eltaxiztunk a szállásunkig, addigra teljesen sötét lett, és szinte csak körvonalakat láttam. Máté elaludt a taxiban, de a bőröndök mellett nem tudtuk volna felcipelni még őt is, így fel kellett ébreszteni. Mire felértünk a szobába, addigra magához is tért. :) Hát így indult a Milánói kalandunk.