2009. volt az az év, amikor utazás terén úgy igazán belecsaptunk a lecsóba. Feri akkor már nagyjából 1 éve járt Milánóba munka ügyben, eleinte nem túl sűrűn, majd gyakorlatilag felváltva volt itthon egy hetet, majd ott egyet. Aztán ettől az évtől, ha volt rá lehetőség, akkor úgy alakította a munkáját, hogy több hetet kint lehessen egyhuzamban, és akkor mi is vele tarthassunk. Az első ilyen nagy közös családi utunk Hollandiába vezetett, és 2009. áprilisában ott töltöttünk majd' 3 hetet. Ezalatt az idő alatt pedig rengeteg mindent láttunk, rengeteget kirándultunk, rengeteg élménnyel gazdagodtunk, és mivel véletlenül pont tulipánvirágzás idején jártunk ott, (jobban mondva még elcsíptük a szezon végét), ezért soha annyi tulipánt még nem láttunk egy helyen, mint akkor, ott.
Nem mintha egyébként nem lettem volna izgatott az utazás miatt, az voltam, hiszen sosem jártam még sem Hollandiában, sem arrafelé sehol egészen addig, másrészt repülővel mentünk, amit annyira szeretek, de ott volt még Máté is, mint nehezítő tényező. Ekkorra mondjuk már sokat javult a világhoz való hozzáállása, de közel sem volt elég kiszámítható ahhoz, hogy tudjuk, hogyan fog az egész hercehurcára reagálni. Én viszont úgy voltam vele, hogy neki szerintem a maga 16 hónapjával édes mindegy, hogy hol hisztizik, sír, nemalszik, akármi, nekem viszont baromira nem mindegy, és ha már választani lehet, hát akkor inkább ott tegye mindezt.
Húsvét vasárnap indultunk (április 12.), ami azért volt nagyon jó, mert a következő nap is szabadnap volt Ferinek. A repülőút persze szuper volt, Máté miatt kicsit másabb volt, mint korábban, amikor csak ketten mentünk, de szerencsére nem volt vele semmi olyan jellegű gond, ami nagyon zavart volna sem minket, sem másokat. Lenyűgözte őt az egész reptéri kavalkád, mindent megnézett, mindenre rácsodálkozott, várakozás közben néztünk repülőket, ilyesmi.
Talán az volt egy kicsit zavaró, amikor elkezdte kirámolni a virágcserepekből a díszkavicsot:)
A repülőn pedig miután az izgalmas rész lezajlott, és megette a kapott mirelitszendvicset el is aludt. Én pedig nyugodtan bámulhattam ki az ablakon, bár sokszor a ködös, felhős időtől nem sok minden látszódott.
Az amszterdami repülőtéren aztán vonatra szálltunk, és nagyjából 1 órányit vonatoztunk a szépséges holland mezők között mire megérkeztünk Delft-be, ahol az elkövetkező 3 hét hétköznapjait töltöttük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése