Óóóóó, ha rágondolok, még mindig visszavágyom. Nem csak kizárólag Delft-be, hanem az egész országba. Már az első nap, amikor megérkeztünk, és leszálltunk a vonatról, már akkor elvarázsolt, aztán napról-napra egyre jobban a rabja lettem. Nehéz megmondanom, hogy miért is van ez így. Pláne, hogy azóta már sok más országban, városban voltunk, amik ugyancsak nagyon tetszettek, sokukért oda is vagyok, de Hollandia valahogy mindig kedves marad a szívemnek. Talán azért, mert ez volt az első igazi nagy utunk családilag, talán azért, mert annyira más, mint Magyarország. Talán azért, mert az egyforma stílusú házak, az utcák-csatornák váltakozása egy olyan rendezett összképet ad, ami nekem bejön. És minthogy tavasz volt, minden csupa virág volt, nem csak virágládákban, hanem a fák körül csak úgy elszórva is mindenhol nyílott néhány nárcisz, tulipán, jácint, vagy a házak előtti kiskertekben, de a házak falára is fel voltak lógatva kaspókban, és mindenhol-mindenhol az ablakokban ott pompázott egy csokornyi tulipán. Imádtam.
Hát persze, hogy papucsos virágtartó van a falon, mi más is lehetne:)
A pályaudvar előtt egyébként ilyen kép fogad.
Hogy hogyan tudják megkülönböztetni, és megtalálni este az emberek a saját bringájukat, az máig nem tudom. Lehet, hogy sehogy, mert volt néhány odarozsdásodott darab is, amiről nyilván elfelejtkezett a gazdája:) Van, ami ki van kötve, de leginkább az a jellemző, hogy csak úgy egymás mellé, majd később egymás hegyére-hátára vannak hányva a biciklik. Nem nagyon kímélik őket. De hát gondolom ez itt fogyóeszköz. Mindenki biciklivel jár, a kicsitől a nagyig, a fiataltól az öregig, gyerekkel vagy anélkül, mindegy. Ami érthető, hiszen az utakon szűkös a hely, parkolni sok helyen lehetetlen, és drága is.
Nem mondom... a biciklisekkel azért néha meggyűlt a bajom. Szemmel láthatóan, itt ők az urak. Nekik mindent lehet. Lehet az úttesten és a járdán is száguldozni, ezerrel úgy bevenni a kanyart, hogy azt sem látja, hogy jön-e ott gyalogos. Aztán gyakorlatilag ott rakják le a bringájukat, ahol érik. Tök mindegy, hogy az egy járda mellett lévő lámpaoszlop, és nem lehet mellette elférni (babakocsival legalábbis). De ez rajtam kívül szerintem senkit nem zavart, és pár nap alatt én is megszoktam.
Nagyon szerettem, a házat is, ahol laktunk. Olyan igazán holland ház volt, keskeny, nagy ablakos, és meredek lépcsőn kellett felmenni az első emeletre, ami első ránézésre azért kicsit riasztó volt, lévén Máté akkor még csak a tizenhatodik hónapját taposta, de pillanatok alatt beleszoktunk ebbe is, és pikkpakk fenn, illetve lent teremtünk, amikor csak akartunk.
A középső alacsonyabb házban laktunk, az első emeleti 3 nagy ablak volt a miénk:
Ottlétünk alatt, hétköznapokon Mátéval kettesben fedeztük fel a várost. Feri dolgozott. A reggelek lassan indultak, nem volt rohanás. Minden nap, délelőtt és délután is tettünk egy kört Mátéval. Eleinte csak kis távolságokra jutottunk, a boltig, a főtérig, biztos ami biztos alapon, hogy haza is tudjak találni. Aztán egyre bátrabban haladtunk egyre kijjebb a városban, a kíváncsiság hajtott, és végül már órákat is gyalogoltunk délutánonként. Könnyű volt Mátét lekötni, hiszen a csatornák mindig tartogattak valami érdekességet. Ott voltak a kacsák, a vizicsirkék, ráadásul éppen költési időszak volt, így sok kiskacsát is láttunk, mindenféle egyéb madarak, amiket akár órákig is el tudott volna nézni. Aztán jöttek-mentek a csónakok, hajók, kisebbek-nagyobbak, evezősök, ami megint csak nagyon érdekes volt egy 16 hónaposnak. Meg nekem is :) És ha még egy felnyíló utat is sikerült elcsípnünk, hát az maga volt a csoda.
Máté hol csak ücsörgött a babakocsiban, ha kedve volt, akkor sétálgatott kicsit, a parkokban kavicsokat gyűjtögetett, a vízparton pedig keresett egy üres padot, amire letelepedtünk, és élveztük a napsütést, néztük a vizet. Elmondhatatlanul jók voltak ezek a napok. Még akkor is, ha estére rongyosra jártam a lábamat:)
Ezen a csatornaparton szerettem a legjobban sétálni, miután rátaláltam minden nap eljöttünk erre. Kicsit kijjebb volt a belvárostól, és szépen sütött a sétányra a nap.
És akkor innen fogom folytatni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése