Zirc

A Cseszneki vár, és a jó meleg tojásleves után Zirc felé kanyarodtunk. Jártunk már régebben, de hogy pontosan mikor és hányszor, azt nem sikerült kitalálnunk. Az biztos, hogy 2007-ben, akkor még kettesben voltunk itt, és akkor hatalmasat sétáltunk az őszi napsütésben az arborétumban. De van bennünk egy olyan emlék is, amikor már legalább 1 gyerek velünk volt, de erre egyikünk sem emlékszik pontosan, hogy mikor történhetett, de mintha fel lett volna állványozva az egész apátság.

2007-ben, még sárgán

2015-ben már fehéren

A cseszneki büfében a tojásleves fölött azt találtuk ki, hogy ha már ott vagyunk, akkor ne ne csak az arborétumba menjünk, hanem nézzünk meg valamit az apátságból is. 

Gyerekekkel kirándulni, világot látni ebből a szempontból nem egyszerű, mert nyilván őket a múzeumok, kastélyok nemigen kötik le hosszabb ideig. Nekik a szabadság, a jó levegő a fontos, minden más elhagyható. Mi viszont, akik ha már ott vagyunk valahol akkor nem csak a parkot szeretnénk látni, hanem VALAMIT is, hát... sok kompromisszumot igényel mindannyiunk részéről. 

Ez alkalommal végül egy rövid könyvtártúrát szemeltünk ki, amiről úgy gondoltuk, hogy talán a gyerekeknek sem lesz annyira unalmas, se nem olyan hosszú, hogy ne bírják ki nagyobb attrocitások nélkül. 

A jegypénztárnál, mely egyben van az ajándék bolttal, volt egy kis nyüzsi, mivel épp hozták a legfrissebb szállítmányt az apátsági sörfőzdéből. A boltban ácsorgók háromnegyede csak erre várt, viszont nehéz volt kiszűrni, hogy az aki jegyet venne, és ki az aki sört. 

Nagyon jól kidolgozott jegyrendszerük van egyébként, mindenféle kombinációban lehet jegyet venni, de külön-külön is, ha valami csak 1 dolgot szeretne megnézni. Mi végül egy könyvtár-arborétum kombinált családi jegyet választottunk, bízva abban, hogy a napos idő még kitart egy darabig.

Innen rohannunk kellett fel az apátság második emeletére, mert perceken belül indult a könyvtártúra, és nem akartuk lekésni. Fél óránként indulnak egyébként a túrák.

2 könyvtárhelységet néztünk meg,  ( a linken minden információ megtalálható) a kicsit és a nagyot, mind a kettő lélegzetelállítóan szép volt, körben könyvespolcok, intarziás padló, könyvillat, órák és földgömbök. Fényképezni nem lehetett, vagy legalábbis senki nem fotózott, így én sem mertem. 

Egy plakátról fotóztam a könyvtárbelsőt, a földgömbökkel

Belső udvar az ablakból

 A könyvtár után az arborétum felé indultunk. Először rossz irányba mentünk, mert úgy emlékeztünk régről, hogy van egy oldalsó bejárat, de nem volt, így vissza kellett mennünk.

Az arborétum 1951 óta védett természetvédelmi terület, és kb. 600 különféle cserje és fa található itt, többségük lombhullató. 

Az arborétumba lépve a fiúk őrült rohangálásba kezdtek, így utólag nem is tudom mit gondoltunk, hogy mit fognak csinálni... kergetőztek, futkostak föl, le. Hogy kicsit határt szabjunk az őrületnek olykor-olykor megkértük Mátét, hogy olvasson el egy-egy táblát, feliratot. Eleinte nem fűlött hozzá a foga, de amikor találtunk néhány vicces szót, pl. ganéjtúró, vagy nünüke, akkor az tetszett neki és aztán azon vihogtak percekig. A tó partján viszont több olyan növényt is találtunk, amit a fiúk is felismertek, ha nem is a nevén, de tudták, hogy van ilyen a kertben, vagy itt-ott.

I. András

Alaposan elfáradtunk, ami részben annak is köszönhető, hogy a szél időnként alaposan feltámadt, és akkor nagyon kellemetlenül fújt. 

Az arborétumot elhagyva még beültünk a főút melletti Monostor cukrászdába. Hát öööö... nem vett le a lábunkról. Sütit ettünk, de se friss nem volt se finom, és még drága is volt,  plusz a kiszolgáló srác sem volt a helyzet magaslatán. Nem voltunk nagyon elégedettek.