Cseszneki vár

A tavalyi balatoni nyaralásunkkor kétszer is beterveztük, hogy elmegyünk Csobánc várába, de a csobánci vár nem annyira egyszerűen megközelíthető, pláne, ha nem is jó irányból közeledünk, mint először, és pláne, ha a kirándulást megelőző napon égszakadás volt. Így mind a kétszer lemondtunk róla, ideiglenesen, és helyette a cseszneki várat vettük célba.
És milyen jól tettük, hogy volt alternatívánk, és hogy pont ez a vár volt az! Mert ez egy IGAZI vár! Hegytetőn magasodó, félelmetes, félig romos, de mégis vár formájú. Egyszóval nagyon jó kis program kicsiknek, nagyoknak.
Már-már hagyomány, hogy ha várnéző túrát csinálunk, hogy ahogy közeledünk, már elkezdünk nagyon figyelni, hogy vajon mikor, és ki veszi észre először a várat. Ezzel a várral szerencsénk volt, már jóóóó messziről látszik a dombtetőn magasodó várrom.

A várban éppen felújítási munkálatok folytak, (szerintem  még idén is zajlanak) éppen a várkapu részt és a kapu melletti melléképületeket építették, így a néni egy kis kempingasztal mellett ücsörgöt a majdnem viharos szélben, és onnan osztogatta a jegyeket, és mesélt kicsit a várról is és a folyamatban lévő felújításokról is. 

A cseszneki vár az 1241-42-es tatárjáráskor épült, az Alföldről Pannonhalmán át Győrbe vezető út védelmére. Később a Csák nemzetség, majd Róbert Károly birtoka volt, az 1400-as években a Garaiaké lett, és jelentős átalakításokat végeztek a váron, lovagvárrá alakították, ők éptítették a belső várat. 

A török támadásokkor, Veszprém eleste után, kiemelkedő jelentőségű lett a vár védelmi funkciója. 1594-ben került török kézre, de 4 évvel később sikerült visszafoglalni. 

A Rákóczi-szabadságharc idején a kurucok egyik főhadiszállása volt, lőszer- és élelmiszer raktárként és börtönként használták a várat. 

Végül az Eszterházyak birtokába került, akik egy lakható, barokk várkastéllyá alakították. 

A vár sorsának fintora, hogy annyi viszontagság és háborúskodás után lepusztulását mégsem ezeknek köszönheti, hanem egy  1810-es földrengés és egy későbbi villámcsapás következtében vált lakhatatlanná. Azóta csak pusztult, a romok feltárása csak az 1960-as években kezdődött meg, de érdemben felújítani, rendbe hozni csak 1997-ben kezdték, és ez máig is tart. 

A vár alatti út széli parkolóban álltunk meg, innen pár perces sétával már ott is voltunk a vár lábainál. A köves út fölé félelmetesen magasodott a vár. A különálló Vigyázó-torony és a a vár közötti átjáró miatt nekem a csehországi Pernstejn-vára jutott eszembe. Sajnos itt, sem az átjáró nem használható, sem a torony nem látogatható. Egyelőre.

Kilátás a falura a parkolóból. 

A képen nem látszik, de nagyon fújt szél. 

Fent várban alaposan körbejártunk a várfalak mentén, mindenhová benéztünk, mindenhonnan kinéztünk, körülöttünk a Bakony lankái zöldelltek ameddig a szem ellát. Egyetlen hiba csak a jéghideg szél volt, ami majd' levitt minket a lábunkról. A fiúk minden kis sarokba bekuporodtak, hogy hátha ott jobb idő van. :)

Az egyelőre lepusztult átjáró és a torony

A vár a hétpecsétes vártúrák része. 

Nyaranta Cseszneki Várjátékokat és színházi előadásokat is tartanak a várban, és a vár melletti színpadon. 

Miután alaposan körbejártuk minden zegét-zugát a várnak, a fiúk pedig kiőrültködték magukat a várudvaron, elindultunk lefelé, és a vár alatti Lovag büfében rendeltünk magunkat egy-egy jó nagy adag meleg levest, ami nagyon kellett az átfagyott testünknek.