A sosem látott Utolsó vacsora

Háromszor voltunk eddig Milánóban, utoljára 2011-ben, és a legnagyobb szívfájdalmam, hogy egyik ott tartózkodásunk alkalmával sem sikerült megtekintenünk Leonardo Utolsó vacsoráját, a Santa Maria Delle Gracia templomban.

Pedig annyiszor próbáltuk! 

Igaz, először nem voltunk teljesen felkészültek abból, hogy hogyan is lehet bejutni, és meg sem próbáltunk előre helyet foglalni, gondoltuk, hogy biztos vannak külön csoportok az előre foglaltaknak, és külön azoknak, akik most vennének jegyet. Hát nem. 

 A Dóm tértől szépen odasétáltunk a templomhoz. Nem volt annyira rövid séta, meleg is volt, de szívesebben sétálunk idegen városban, szeretjük az elhagyott, városiak által inkább használt turistamentesebb kis utcákat, az ismeretlen házakat, a háztetők fölött kibukkanó templomtornyokat. Útközben megpihentünk egy kávézóban, az árnyékos teraszon jó ilyenkor egy finom olasz latte machiato.

Aztán ahogy közeledünk a templom felé, úgy lesz egyre több az ember, egyre több a külföldi, egyre több a turistacsoport, esernyős idegenvezetőkkel az élükön. 

A vöröstéglás templomot 1463-ban kezdték építeni I. Francesco Sforza rendelésére. A templomot a II. világháborúban bombatámadás érte és  súlyos sérüléseket szenvedett, de a fal, amelyikre  az Utolsó vacsorát festették épségben maradt. A templom előterében néhány poszteren bemutatják, hogyan óvták meg képet, hogy a fal két oldalát zsákokkal támasztották meg, hogy ne omoljon le. 

A templom 1980. óta szerepel az Unesco Világörökség listáján. 

A jegyárusító pultnál nagy volt a nyüzsgés. Kiderült, hogy ott helyben nem tudunk jegyet venni, de nem estünk kétségbe, mert akkor már tudtuk, hogy ősszel megint jövünk. De   pont akkor volt valami számítógépes átállásuk vagy mi a szösz, és emiatt, ott helyben nem is tudott előre sem jegyet foglalni szeptemberre, mondta, hogy próbáljuk majd meg interneten vagy telefonon. Oké. 

Mikor hazajöttünk, utána Feri csomószor próbált volna a weblapon foglalni, de nem lehetett. A telefont meg nem vették fel. Amikor meg hetekkel később sikerült végre a jegyfoglalásig eljutni, akkor meg már nem volt szabad hely. És ugyanígy jártunk később is, 2011-ben, hogy amikor kiderült, hogy melyik két héten leszünk Milánóban, arra a két hétre már teljesen tele volt minden időpont. Szóval érdemes sokkal-sokkal előre megtervezni. Nekünk a két hónappal korábban már kevés volt. :(

Így sajnos az Utolsó vacsora kimaradt. De nem mondtunk le róla teljesen, hátha egyszer majd úgy fognak állni a csillagok, hogy visszamegyünk még Milánóba, és meg tudjuk nézni.

( A Tudományos és  Technika Múzeumával egyetemben, ahol ugyancsak rengeteg Leonardo találmány és vázlat tekinthető meg, de mikor be akartunk menni, akkor éppen átalakították, és csak hetekkel később nyitott ki.)

A múzeum előtere

De hogy ne maradjunk Utolsó vacsora nélkül, a Cimitero Monumentale-ban, azaz a temetőben, a milánói előkelőségek sírhelyei között megtalálható az Utolsó vacsora kőből  kifaragott változata.