Kotor

Nyilvánvaló, hogy a Kotori-öbölben megszállva Kotort semmiképpen sem szerettük volna kihagyni :-)  Nem voltunk messze tőle, talán még 15 km-re se, ez kb. 30 perces autóutat jelentett. Mivel gyakorlatilag egysávos út vezet körbe az öböl partján fel voltunk készülve arra, hogy majd dugóban kell ácsorognunk, ahogy az interneten olvastunk is ilyen beszámolókat. A város felé haladva ugyan beállt a forgalom, mert a körforgalom jól visszadugította az autókat, de nem volt azért annyira vészes. Meg hát nyaraltunk, ilyenkor engem nem zavar a dugó annyira, ha közben a tengerpart mellett állunk, és egyik szememmel  nézhetem a tengert, a másikkal meg az előttünk magasodó várhegyet a felvezető lépcsősorral. 

A vár alatt, a kikötőtől kicsit arrébb néztünk ki egy nagyobb parkolót a neten, és könnyen meg is találtuk, és még hely is volt benne. 1,2 euró volt a parkolás óránként. 

Kotor óvárosát a Velencei Köztársaság idejn alakították ki a XV. században, és ez nagyojából így is maradt. És valóban, a kis szűk utcácskákban sétálgatva pontugyanolyan hangulata lesz az embernek, mintha Velencében sétálgatna, csak csatornák nélkül, és talán nincs akkora tömeg. 

Az óratorony egy háromszintes harangtorony, amely az óváros bejáratánál áll. 1602-ben épült, Kotor egyik legikonikusabb látnivalója és népszerű turisztikai látványosság.

A torony hatalmas kőtömbökből épült, és a harmadik emeleten két óralappal rendelkezik, az egyik a főtérre, a másik a tengerre néz. Az óra harangja 30 percenként szólal meg. Az évszázadok során számos földrengést és más természeti katasztrófát túlélt,

A kotori várat egy 4.5 km hosszú várfal veszi körbe, ami helyenként 20 méter magas is lehet. A vár 1979 óta az Unecso világörökség része. 

Fel a várba 1350 lépcsőt kell megmászni, és ezért az élményért 8 eurót kell fizetni. A gyerekek közül talán Marcinak  nem kellett jegyet venni. ( de lehet, hogy Milánnak sem? már nem emlékszem. ) 

Mindenképpen kényelmes és nem csúszós talpú cipő/szandál javasolt, mert fényesre vannak koptatva néhol a kövek. 

Érdemes felfelé haladva vissza-visszanézni, mert már út közben is remek a panoráma a városra és az öbölre. 

Hosszú, de jól járható lépcsősor vezet felfelé. 

Fenn a várban elég sokan voltak. Nemigen lehetett olyan képet készíteni, hogy ne legyen senki benne. 

Borzasztó meleg volt, és út közben nincs vízvételi lehetőség, csak a kis műanyag asztalos árusoktól lehet innivalót venni. Így amikor megjártuk az erődöt, úgy támadtuk meg az első utcai kutat a lépcső alján, mint aki a sivatagból szabadult. 

A vízről még nyaralás előtt mindenféléket olvastunk, hogy iható, nem iható, mi amikor megérkeztünk, megkérdeztük a szállásadót, ő szerinte iható volt, és ittuk is. Nem volt se zavaros, se rossz ízű. Mi végig, az ottlétünk alatt ittuk a csapvizet, és egyikünknek sem volt semmi baja. De mi itthon is a csapvizet isszuk, nem veszünk ásványvizet. Persze lehetett venni olcsón 6 literes kannás vizet, és sokan ezt is veszik, de hacsak egy mód van rá, nem termelünk műanyag szemetet. Volt egyébként nagy szelektív konténer a faluban, a buszmegállónál, de nem feltétlenül volt helyesen használva, sokszor láttunk benne mindenféle egyéb szemet is. De legalább volt, és már ezt is pozitívumként éltük meg, hogy elindultak az európaiasodás útján. Műanyag szatyrot viszont még mindig tömegével használnak, indokolatlanul sokat. 

Sétáltunk még kicsit a városban, ettünk, fagyiztunk, de délutánra olyan tömeg lett, valószínű befutott egy tengerjáró hajó is, hogy inkább hazaindultunk, és otthon strandoltunk. 

Szerintem a kotori vár kihagyhatatlan. Minden fáradságot, bosszúságot, embertömeget, parkolási mizériát megér egyszer fölcaplatni a hegyre.