Montenegróba érkezésünk napján már mem volt lehetőségünk nagyon felderíteni a terepet, épp csak egy leheletnyit tudtunk sétálni a falu egyetlen kis szűk utcácskáján, és nehezen volt hihető és elképzelhető, hogy ezen az egy úton közlekedik mindenki, buszok, gyalogosok, autósok... pedig de. Aztán pár nap múlva mi is ráéreztünk a helyi közlekedési szokásokra, és tulajdonképpen nem volt semmi gond.
Másnap a közeli Tivatba mentünk. Tivat arról híres, hogy már az osztrák időkben katonai bázist építettek ide, majd később a jugoszláv néphadsereg legfontosabb bázisa lett. A tengerparton van is egy katonai-hadászati múzeum, ami pont kedden, amikor ott jártunk zárva volt, majd a következő héten is, amikor lehetőségünk lett volna megnézni, mert rossz idő volt, ugyancsak kedd volt, de egyébként is csak délután 3-kor nyitnak ki ( ???). Nem is értettük. De az udvaron áll egy régi jugoszláv hadi tengeralattjáró, ami azért így kívülről elég érdekes volt, bemenni meg ugye nem tudtunk.
És ha már ott jártunk, akkor végigsétáltunk a külföldi befektetők által létrehozott luxus jachtkikötőn, ami huhhhh...egész szép példányokban lehetett gyönyörködni.
Másnap újra Tivat felé indultunk, mert reptér mögött találtunk olyan strandot, ami mellett volt parkoló, és a strandról is jókat írtak. ( plaza Kalardovo) És ha már ott voltunk, akkor strandolás után átsétáltunk egy kis félszigetre, amit Virágok-szigeteként jegyeztek a neten, mert tavasszal állítólag virágba borul az egész szigetecske, mivel tele van leanderrel és olajfákkal. A szigeten egyébként régen katonai üdülőtelep működött. Ennek romjai fogadják az embert, mikor ideér. Nem túl bizalomgerjesztő. De beljebb a sziget valóban szép, és a csücskéből nagyon szép a tenger.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése