Sokat olvastam a nyaralás előtt, hogy mi mindent érdemes megnézni, csinálni, ha az ember a Kotori-öböl felé jár, és a Kék-barlangot mindenhol nagyon ajánlották. Nyilvánvaló, hogy a tengerparti városok mindegyikében be lehet fizetni a legkülönfélébb hajókirándulásokra, rövidebbekre, hosszabbakra, egész naposakra, tényleg ezer a lehetőség, de nyilván mindegyik elég borsos áron elérhető, ami nekünk ötünknek már elég fájó összeg. Amit ha nem muszáj nem akarunk csak úgy kiadni a kezünkből, úgyhogy elkezdtem alaposan átböngészni az internetet, hogy hogyan lehetne esetleg olcsóbban kihozni egy hajókázást.
Egy blogban, annak is egy réges-régi bejegyzésében azt olvastam, hogy megkerülve a sétányos hiénákat, kis motorcsónakokkal oldották meg a kék barlangos látogatást. A bejegyzésben Herceg Noviból áthajóztak Zanjicébe, és ott csónakot váltva mentek a barlanghoz, majd vissza, gyakorlatilag az utazásszervezők által kínált ár töredékéért.
Mi meg úgy voltunkk vele, hogy egy próbát megér, legfeljebb hajózás nem lesz belőle, csak strandolás. Zanjice egyébként is azon a félszigeten fekszik, a Lusticán, ahol Montenegró olajfa ültetvényének a legjava van, úgyhogy nagy hibát semmiképp nem követhettünk volna el, akár sikerül hajóznunk, akár nem. Úgyhogy Zajnice felé vettük az irányt.
Mint mindig, most is azt kell mondanom, hogy már az odavezető út is elképesztően gyönyörű volt.
Az egykori érintetlen félszigetet is elérte mára a szállodásítás, és egy-egy szakaszon egy egész új várost építenek, vadi új csilivili utak, földből kinövő hatalmas luxuskomplexumok, szállodák jachkikötőkkel... Eléggé tájidegen volt, de nyilván van erre igény.
Zanjicébe érkezve leparkoltunk, és elindultunk a víz felé, tulajdonképpen vakon, mert nemigen tudtuk merre induljunk. Aztán ahogy mentünk a parton éppen láttuk, hogy kiköt egy kis motorcsónak és két gyerek meg egy férfi száll ki belőle, úgyhogy gyprsan odasiettünk, hogy megérdeklődjük, hogy elvinne-e minket is egy körre. És szerencsénk volt, mert sikerült megalkdnunk vele, és 40 euróért elvitt minket a barlanghoz, ami nagyon jutányos árnak minősült.
Út közben elhaladtunk a Mamula- erőd mellett is, ami egy Monarchiabeli erődítmény volt, de a két világháború között börtönként működött, és a második világháború idején az olasz megszállók sokakat megkínoztak ezen a helyen. És állítólag Titó is ide hurcolta vélt- és valós ellenségeit megkínozni. Viszont a szigetet egy egyiptomi cég megvette és luxusszállodává alakította az egykori börtönerődítményt, így mezei külsősöknek már nem lehet a sziget partjainál kikötni. Korábban ez az erődsziget is szerepelt a kirándulások programjában. Hát kinek-hogy... én nem biztos, hogy egy kínzókamrából kialakított luxusszobában tudnék nyugodtan aludni...
Egy másik monarchiakorabeli erőd, amihez a hajózás után el is tudtunk sétálni a part mentén.
A csodálatos kék messzeség
A csipkés parti sziklák
A barlangnál várnunk kellett egy kicsit, mert volt bent egy nagyobb hajó. Ekkor nyert csak igazolást végleg, hogy milyen jó, hogy nem egy olyan sokszemélyessel jöttünk. Ezzel a kis motorcsónakkal sokkal barátibb és ember- és természetközelibb közelibb volt az egész.
A beszűrődő napfény a sziklák belső felületéről úgy világítja meg a barlangban lévő tengervizet, hogy az szinte kéken fluoreszkál. Sőt.. türkizkéken!
Az öböl bejárata a tenger felől. Bal oldalon Horvátország, jobbra Montenegró hegyei.
A barlang előtti öbölben csobbanhattak egyet afiúk.
Nagyon jó élmény volt a motorcsónakázás, a tenger ezer színben pompázott, a végtelensége pedig mindig ámulatba ejt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése