Prága, Várnegyed

Húúú, jó régen nem jutottam már ide, pedig... de most megemberelem magamat, és igenis írni fogok. Jó lenne a csehországi kirándulásainkon túl lenni, aztán befejezni a régi nápolyi nyaralásos részt. Egyelőre ezek a közelebbi terveim. Bele is vágok gyorsan. 

A prágai várnegyedet egyértelműen  a Szent Vitus-székesegyház uralja, és Csehország legjelentősebb és legfontosabb temploma, hiszen nem csak hogy építészeti remekmű, de a cseh királyok temetkezési helye, és és itt őrzik az állami függetlenségi jelképeket, a királyi koronát, és a koronázási ékszereket is.

A mai gótikus székesegyházat egy 925-ben épült román kori körtemplom helyére kezdték el építeni, 1344-ben, János király, majd IV. Károly megrendelései alapján. A templomon számos neves cseh építész dolgozott, mindegyik rajta hagyta a keze nyomát,és mivel évszázadokon keresztül épült, bővült, így a hozzáértők több stílust is felfedezhetnek a templomon, templomban.  

Az építkezés lassan haladt, és a tempót tovább hátráltatta a huszita háború, amely alatt nemcsak leállt az építkezés, de az addig meglévő részek is megsérültek, majd tűzvész is pusztította. Az építkezés érdemben csak a 19. század közepétől folytatódott újra, ekkorra sikerült ugyanis a folytatáshoz szükséges anyagi tőkét biztosítani. 

A székesegyházat 1929-ben szentelték fel. 

Méretei: 124 méter hosszú, és 60 méter széles, és 33 méter magas, a főtorony 99,6 méter. A boltíveket 28 támpillér tartja, és 21 kiskápolnája van.

A templom főbejárata ma a nyugati kapu. Ez készült el a legkésőbb, 1873-1929 között építették. Egészen addig a déli, un. Aranykapu volt a főbejárat, mely arról is nevezetes, hogy ezen a kapun keresztül érkeztek a koronázásra a palotából a királyok. 

A nyugati homlokzat

Főhajó

Szent Vencel kápolna

Az Aranykapu

 A templom főhajójába ingyenes a belépés. Ami annyit tesz, hogy a padsorok mögötti kordonig lehet szabadon elsétálni, de tovább nem. Az oldalsó kiskápolnákat, a kriptákat, kegyhelyeket, és a tornyot csak belépődíj ellenében lehet megtekinteni. Korábban mi ezt már bejártuk az idegenvezetős túra alkalmával, elejétől a végéig. Borzasztó fárasztó és nekünk hozzánemértőknek nagyon megerőltető is volt azt a rengeteg információt befogadni. Nem is sikerült szinte semmit megjegyezni belőle, pedig több órát is eltöltöttünk odabent. Most csak a főhajóba kukkantottunk be.

A  templom mellett áll a Kolozsvári testvérek híres Sárkényölő Szent György szobra. Ill. annak másolata, az eredeti a Prágai Nemzeti Galériában látható. 

Most éppen felújítják, vagy téliesítik, nem tudom, de körbe volt tekerve egy nem túl szép zöld hálóval, ami teljesen élvezhetetlenné tette a művet. 

A prágai Királyi Palotát a Premysl- család kezdte építeni, majd IV. Károly kibővítette, de a legjelentősebb átalakításokat és bővítéseket Jagelló Ulászló végeztette az 1400-as években. Belülről is érdemes megtekinteni, csodálatos reneszánsz és gótikus termek, ajtók, boltozatok, lovaglépcsők, és átjárók gyönyörködtetik a látogatókat,  és nem utolsó sorban páratlan a rálátás az ablakokból és a teraszról a városra.

Ma a cseh elnök konferencia és  ülésterme, és az erkélyről mond beszédet az újonnan beiktatott elnök.

A királyi udvar mellett egy újabb tér, egy újabb templom áll, a Szent György bazilika, ami egyedülállóan őrizte meg eredeti román jellegét, annak ellenére, hogy többször is próbálták barokkosítani. A 12. századból fennmaradt templom és a hozzá tartozó kolostor a vár legrégibb temploma, és Csehország legelső egyházi emléke.

A Szent Vitus kívülről, és hátulról. (vagyis keletről)

A várból lefelé indulva elérkezünk a lenyűgöző szépségű, apró pici házacskák sorához, az Arany utcácskához. A kis utca igazán mesebeli hangalatú. Eredetileg az udvari aranyműves mesterek laktak itt a 16.században, de itt lakott pl. Franz Kafka is egy darabig a 22-es szám alatt. 

Csak belépőjeggyel sétálhatunk végig rajta, és sajnos külön ide szóló jegyet nem lehet kapni, csak mindenféle kombinációban, pl. a palotával vagy a Szent Vitussal egyben, úgyhogy érdemes kicsit előretervezni, hogy mit szeretnénk megnézni, és úgy venni a jegyet. 

Mi most elsősorban nem terveztünk múzeumlátogatást, az utcácskát is csak azért néztük volna meg még egyszer, mert a fiúknak nyilván nagyon izgalmas lett volna. De sebaj, majd máskor. 

A várfalhoz érve próbáltunk lekukkantani a városra. Szép időben pazar a kilátás a Moldvára, a hidakra, az Óváros tornyaira, de az akkori ködös, féligesős, csupafelhős időben nem sok mindent láttunk, azt is alig. De azért kitartóan próbáltam egy elfogadható fényképet készíteni. Nem sok sikerrel. 

A Károly-híd

Az Óváros-tér távolról

Innen a hosszú lépcsősoron elindulva az Óváros felé vettük az irányt.