Prága, Óváros

Az Óváros felé tartva a gyerekek inkább nyűgösek és fáradtak voltak, mintsem lelkesek, ezért belengettük előttük, hogy ha ügyesen jönnek, akkor majd beülünk valahová enni. Ez kicsit segített. Meg segített a parkban óriásszappanbuborékot fújó srác, meg a sok piros villamos, amik mind-mind figyelemelterelő hatásúak voltak. A várból lehömpölygő embertömeg nagyobbik része a vár alatti park után jobbra, a Károly-híd felé vette az irányt, mi pedig úgy döntöttünk, hogy inkább különcködünk kicsit, és nem vegyülünk be  tömegbe, egyelőre. Így a Károly-híddal szomszédos hídon battyogtunk át a Moldva túloldalára, távolból szemlélve meg a híres hidat. 

A Károly-híd elődjeként két korábbi hidat ismerünk, egy fahidat, majd később a Judit-hidat, amit elvitt az árvíz.  IV: Károly 1357-ben bízta meg a Szent Vitus székesegyház építészmesterét, hogy tervezzen egy masszív hidat. Ez a híd még ma is áll. Építése a 15. században fejeződött be. A híd jellegzetes szobrai csak később kerültek a helyükre. A leghíresebb szobor Nepomuki Szent János szobra, mely 1683-ban került a helyére.  Az óvárosi hídtorony 1391-ből való, ez a régebbi, és az egyik legértékesebb középkori védőtoronynak számít. A kisoldali kettős torony kisebbike a 12. századi Judit-híd része volt, csak átépítették.

A középkorban a híd a társadalmi- és a kereskedelmi élet központjává vált, innen engedték a folyóba az elítélt bűnözőket, többek között Nepomuki Szent Jánost is,  és itt vonult át a koronázási menet is. A hídról pompás a kilátás a Moldva két oldalára.

A Károly-híd teljes hosszában

Visszatekintve a hídról a vár felé a ködbe burkolózó Szent Vitust látjuk.

Az  Óvárosi tér felé haladva elhaladtunk a Zsidónegyed mellett, de nem mentünk be, megnéztünk sok kirakatot, ahol az Orloj mindenféle méretű mását, vagy Orlojjal díszített bármit meg lehetett kapni.

Egy kanyar jobbra, egy kanyar balra, és már ott is voltunk az Városháza tornyának lábánál,  ahol a szokásos tömeg közepébe csöppentünk, plusz esküvő is volt a városházán, a téren egy hatalmas limuzin, és az ünneplő vendégsereg is ott tolongott a bámészkodó turisták között.

A tér közel 9ezer négyzetméter, és nyolc utca torkollik bele. A középkorban piactérként működött, ahová egész Európából jöttek a kereskedők. 

Északi felén Husz János szobra áll, melyet a eretnekségért kivégzett tudós halálának 500. évfordulóján emeltek, 1915-ben. 

 Az 1400-as évek elején tervezett óra, nemcsak az időt mutatja, hanem az évszakokat, hónapokat, az állatövi jegyeket, a Nap és a hold mozgását. Minden órában egy csontváz képében megjelenik a halál, lélekharangját kongatva, majd elindul Krisztus és az apostolok körmenete, majd kukorékol a kakas, és az óra elüti az egészet.

A Városháza és a torony is látogatható. A toronyból mesés kilátás nyílik a térre, a város közelebbi és távolabbi részeire, a várnegyedre. Érdemes felmenni, és körülnézni, bár elég hosszasan kellett sorban állnunk, mert a torony tetején csak libasorban lehet kimenni a mellvédhez. A torony a városházából közelíthető meg, és lifttel is fel lehet menni, de egyébként is teljesen akadálymentes, mert nem lépcsős, hanem emelkedős-lejtős. 

A torony tetején körben többnyelvű információs táblákon van kirakva, hogy éppen mi van előttünk, és mit kell arról tudni. Nagyon szuper. 

Strahovi kolostor

A Szent Vitus és a várnegyed

Szent Miklós templom

Husz János szobra a tér északi részén

Tyn- templom

A térről a Károly-híd felé akartunk menni, de valahol elvétettük az irányt, és a Vencel térre jutottunk, ahol viszont végképp elkezdett esni az eső, aminek egész nap lógott a lába. 

Vencel tér, és a büféasztalok

Hogy bőrig ne ázzunk bemenekültünk egy mekibe, és mivel az eső csak nem akart elállni, és későre is járt már, nem kanyarodtunk vissza a Károly-híd felé, hanem metróra szálltunk, és visszamentünk az autónkhoz. 

Fárasztó napunk volt, de nagyon-nagyon jó volt újra látni Prágát, még akkor is ha gyerekekkel voltunk egy nem épp gyerekbarát helyen.