15 km-re Kerkirától egy remek kilátást kínáló domb tetejére építette 1890-ben Erzsébet Királyné (Sissi) a nyaralót, ahová gyógyulni vonult vissza, és kedvenc hőséről, Achilleuszról nevezte el. A kastély és a kert belépődíj ellenében látogatható, bár az épületben csak a földszinti néhány szobás kiállítást lehet megtekinteni, a felső szintekre nem lehet felmenni, ott jelenleg kaszinó működik. A kastélyt Sissi halála után Vilmos német császár vette meg, és rendszeresen itt töltötte a nyarat.
A termekben néhány bútor, használati tárgy, festmények, portrék, és az Erzsébet elleni merénylet körülményeit leíró rendőrségi jegyzőkönyvek fotója látható, plusz Vilmos császár itteni nyaralásával kapcsolatos képek.
Mivel a motorbérletünk még javában tartott, (talán 2+még 1 napra béreltük), így nyakunkba vettük a szigetet, és addig motoroztunk, és arra amerre és ameddig láttunk. Így átkeltünk több kietlennek tűnő vadregényes hegyen, olívaerdőkön,. fürödtünk néptelen homokos partszakaszokon a friss, hűs tengerben, majd újra motorra pattantunk és mentünk tovább.
Nem mindig volt egyszerű a tájékozódás, mert javarészt ilyen irányjelző táblák voltak:)Még szerencse, hogy a fizikai-kémai tanulmányainkból valamennyire ismerősek voltak a görög betűk.
Így jutottunk el a sziget ÉNy-i partjára, Paleokásztricá-ba, ami az áttetsző vizű öblei, a tengerbe nyúló zöld hegyei, és a páratlan kilátás tesz feledhetetlenné. A tenger fölé emelkedő sziklaszirten áll a Theotokosz-kolostor, melynek teraszáról jól be lehet látni a szárazföldet és a tengert egyaránt.
Innen nem messze a 300 méter magas sziklaszirt tetején van az Angelokasztro nevezetű 13. századi erőd, amely nyugat felől vigyázta anno a szigetet. Mondani sem kell, hogy a kilátás miatt érdemes ide feljönni:)
A sziget legmagasabb pontja a 906 méter magas Pantokrator-hegy, amit ugyancsak motorral közelítettünk meg, bár néha kérdéses volt, hogy bírni fogja-e a járgány, és nem kell-e otthagynunk az út szélén pihenni, de simán bírta, így könnyen feljutottunk a hajtűkanyarokkal dúsított úton. És aztán le is, ami még izgalmasabb volt, mint a felfelé út:) Az úton végig lehet gyönyörködni a tengerben, a tájban, ami megunhatatlan, szerintem, és a hegy tetejéről átlátni a albán hegyekre is, amik akár még hóval borítottak is lehetnek.
A hegy felé vezető úton egyébként útba esik a Kalami nevezetű falu, ami arról nevezetes, hogy itt töltötte gyerekkorát Gerard Durrel, amit aztán meg is örökített életrajzi regényében (Családom és egyéb állatfajták), manapság azonban inkább a luxusvilláiról híres.
oh Bea.. azonnal itt szeretnek teremni, mostazonnal :) gyonyoru!
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésValahogy így érzem most én is, ahogy újranéztem a régi képeket:)
VálaszTörlésFigyu, próbáljuk ki, hogy összeszorítjuk a szemünket jó erősen, koncentrálunk, és hátha....