Santorini után teljesen beleszerelmesedtünk a tengerparti nyaralásba, a görög hangulatba, a mediterrán konyhába, így amikor közeledett az újabb nyár, akkor újra görög úticélt kerestünk, és Korfut választottuk. Persze a santorinis hangulatot nem találtuk meg itt, de ez egy cseppet sem von le a sziget értékéből, szépségéből, egyszerűen csak más, mint Santorini. Visszanézve a képeket, csodálatos volt a táj, a zöldellő hegyek, a felfelé vezető szerpentinek, a hegytetőkről a kilátás, a sziklás falak, és a meseszép kék tenger. Jó lenne megint ott lenni, vagy legalábbis egy másik görög szigeten.
Korfu a Jón szigetcsoport legészakibb szigete. Emiatt sokkal kellemesebb klímával rendelkezik mint a görög szigetvilág többi tagja, szinte minden nap esik egy kis eső, (ami nem úgy kicsi, hogy szemelkélő, hanem igazi nagy zuhatag, de rövid ideig tart), és még a legmelegebb hónapokban is kellemes hűvöskés tengeri szellő fúj, ezért a kopár, sziklás szegetekkel szemben Korfut barátságos dús növényzettel borított táj jellemzi.
A legenda (és Homérosz) szerint itt vetette a tenger a partra a hajótörött Odüsszeuszt.
A történelem során szinte minden jelentősebb állam fennhatósága alatt volt, volt bizánci, velencei, francia, és brit uralom alatt, csak 1864-től lett Görögország része, és mindegyik uralom rajta hagyta a keze nyomát a sziget arculatán.
A repülés, mint mindig most is nagyon izgalmas volt. Szeretem felülről nézni a világot, egész más arcát mutatja.
Akkor még így álltak sorban a Malév gépek a reptéren:
A leszállás pedig különösen érdekes volt, mert a leszállópálya nem a szárazföldön van, hanem a tengeren:) Az "út" mindkét oldalán csak a tenger volt.
A szállásunk egy kis faluban volt, ahonnan egy röpke sétával eljutottunk a Kanoni-félszigetre vezető tengeri átjáróhoz, ahonnan jól lehetett látni a leszálló gépeket, és a naplementét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése