Lengyelország-Jaslo, Biecz

Átkelve a Tátrán és a lengyel határon, egy határközeli kisvárosba tartottunk Jaslo-ba, barátokhoz. Az út lengyelországi része nagyon izgalmas volt, mivel akkor még nem volt gps, térképpel a kezünkben, ill. kezemben próbáltam navigálni, és persze követni a táblákat, ami egyáltalán nem volt egyszerű, tekintve, hogy a lengyel városnevek számomra nem kiolvashatóak annyi idő alatt, ami az észrevételüktől a mellettük való elhaladásig eltelik. Ebből persze voltak vicces szituációk, meg abból is, hogy próbálgattuk kimondani az 5 mássalhangzó után egy magánhangzós szavakat. 

Mivel alapvetően Jaslo-ba nem várostnézni mentünk, így igazából nem isnagyon tudok miről beszámolni a várost illetően, mert leginkább csak este láttuk, és akkor is inkább a barátainkkal voltunk valahol, mintsem a városban, és a legtöbb kép inkább róluk és a kislányukról született, no meg rólunk és a kislányukról. Nekünk akkoriban még elég nagy élmény volt egy 2 éves körüli kisgyerekkel az élet. Ma már nem annyira:)

A jasloi templom:

Jasloról annyit tudtam még meg, hogy a mi tokaji borvidékünket is érintő borútnak a része, bizonyára így is van.

Egyik délután elmentünk a szomszédos nagyobb városba, Biecz-be, ami székesegyházáról és a viszonylag nagy részen épen maradt városfaláról, bástyáiról, és régi kapuiról híres, és számos műemlékének köszönhetően Kis-Krakkónak is nevezik. A XV. századi későgótikus  templomnak magyar vonatkozása is van, mégpedig Anjou Szent Hedvig (Nagy Lajos király lánya) itt imádkozott, mielőtt a városban találkozott volna a köszöntésére küldött küldöttséggel.

 

 

 

A reneszánsz tornyú városháza:

 

A főtér melletti úgynevezett Bástya házban volt a régió első gyógyszertára, melyben ma patikamúzeum látható.

Egy utazási iroda programjában most rátaláltam Biecz-re, útban Krakkó felé állnak meg itt várostnézni. 2 órát szánnak rá, ami nagyjából elég is a templom és a múzeumok megtekintésére, és egy kis sétára a templom melletti szép parkban. 

Kassa

2005 őszén autóval indultunk neki a világnak, és egészen Lengyelországig mentünk barátokhoz látogatóba. Út közben több neves városban is megálltunk, tettünk egy kört, ittunk egy kávét, majd folytattuk utunkat, gyerekek nélkül könnyen megtehettük, akkor még tényleg ott álltunk meg, ahol nekünk jól esett, nem akkor amikor a gyereknek van valami bajuk. Ma már ez másképp van, de hát ez az élet rendje. Visszafelé pedig a Magas-Tátrában álltunk  meg néhány napra. 

Az egyik ilyen pihenőnk Kassán volt. Nem sok időt töltöttünk itt, de amit igen, az elég volt arra, hogy megcsodáljuk Kassa főutcáját, ami fölé tekintélyt parancsolóan magasodik a Szent Erzsébet dóm, azaz a Kassai dóm.

 

 
 

A templom  egy korábban a helyén álló román kori plébániatemplom helyére épült, ami leégett.  (Óhatatlanul Ken Follett Katedrálisára asszociálok, de nem  hiszem, hogy lenne összefüggés) A dóm több szakaszban épült, nagyjából 1520 körül hagyták abba az építését, de ezután többször is restaurálták, felújították. ezek közül a legemlítésreméltóbb az 1800-as évek végén történt, ami Steindl Imre tervei alapján történt, és ekkor került a templom alá az a kripta is, ahová 1906-ban II.Rákóczi Ferenc hamvait is szállították.

A templomban nem lehetett fényképezni, és ezt olyan komolyan vették, hogy folyamatosan mellettünk-velünk jött egy alkalmazott, mintha csak idegenvezetést kértünk volna (arra már nem emlékszem, hogy kellett-e érte fizetnünk). 

A dómbéli sétánk után megnéztük II.Rákóczi Ferenc rodostói házának ide felépített mását, ami múzeumként üzemel, és több eredeti bútordarab, vagy az eredeti utánzata látható benne. 

 

 

Ezt a festett faborítást az eredeti rodostói házból hozták át ide, és állítólag maga Rákóczi is részt vett a fal festésében.

 

2006-ban állítottak a ház udvarára egy Rákóczi szobrot is , azt mi még nem láttuk 2005ben. 

Ha erre járunk mindenképp meg kell tekintenünk a Kassai Színház épületét, mely évekig német nyelvű színház volt, majd a 19.században magyarul is elkezdtek játszani, és itt tartották 1833-ban a Bánk bán ősbemutatóját. A mai színház kizárólag szlovák nyelvű, a város magyar társulata két másik helyen játszik.

 

És ha még van időnk, akkor hallgassuk meg a minden órában mást játszó harangok játékát, sétáljunk a város csodaszép és hangulatos főutcáján, igyunk egy kávét, együnk egy sütit, mert Kassán minden háznak története van, legtöbb helyen tábla is van kitéve, hogy megemlékezzenek a neves lakókra, és rengeteg kisebb-nagyobb kiállítás és múzeum várja az ide látogatókat, bár a nyitvatartásuk elég fura. Sok helyen előre be kell jelentkezni, különösen a kisebb magángyűjtemények esetében igaz ez, de a nagyobb kiállítások-múzeumok sem biztos, hogy a hét minden napján nyitva vannak. Érdemes előre tájékozódni.

 

Esztergom

Esztergom, a Duna-kanyar kapuja, az  Árpád-kor óta Magyarország jelentős városa. 972-ben Géza fejedelem ide telepítette át a székhelyét Székesfehérvárról, majd itt született meg fia István, akit később 1001-ben itt koronáztak királlyá. Ő alapította az esztergomi érsekséget, mely máig a magyar katolikus egyház központja. 1950-ig  Komárom-Esztergom megye székhelye volt, ekkor cserélték le Tatabányára.

Mi 2005-ben jártunk itt, (nem számolom a nyolcadikos osztálykirándulásunkat, mert abból nem sok érdemlegesre emlékszem) szégyen és gyalázat hogy azóta sem, de ami késik nem múlik...

Akkori látogatásunk csupán csak a Várhegyre korlátozódott, mentségünkre legyen mondva, hogy elég esős volt az idő, pedig a város rengeteg történelmi emlékhellyel és múzeummal várja a látogatókat, nem beszélve a közeli természeti csodákról, hegyekről, dombokról, kilátókról. 

 

Az Esztergomi Bazilika Magyarország főszékesegyháza, méreteit tekintve is az ország legnagyobb egyházi épülete, magassága  a kriptától 100 méter, hossza 118 méter, a kupolája 71,5 méter magas. A tetején lévő kereszt 7méter. Méretileg Európában a nagyobbak közé tartozik, világviszonyaltban a 18-dik legnagyobb. Oltárképe Mária mennybemenetelét ábrázolja mely a legnagyobb egy  vászonra festett oltárkép a világon.( a wikipédia szerint)

A templom belülről valóban hatalmas. Belépve az ember szinte törpének érzi magát a hatalmas tér és belmagasság közepén. Annak ellenére, hogy a 2003-as prágai kirándulásunk során belecsömörlöttem a templomlátogatásokba, és azután valahogy nem vágytam újabb és újabb templomokat meglátogatni, ez mégis magába szippantott a nagyságával, a szépségével.

A templom több kápolnát is magába foglal, melyek közül a Bakócz-kápolna mindenképpen figyelemre méltó, többek között azért is, mert ez része volt a székesegyház 11. századi elődjének, a Szt. Adalbert templomnak.

Kirándulásunk fénypontja, legalábbis nekem, a kupola erkélyén történő séta volt. Azért csak nekem, mert az ilyen tornyokba kizárólag én szoktam felmenni, én imádom a felfelé vezető tekervényes csigalépcsőket, és az az érzés, mikor a szűk folyósóról kilépek a szabadba, és elémtárul a messzeség, az szerintem elmondhatatlan. Szeretek újra és újra körbenézni, találgatni, hogy mi hol lehet, és hogy vajon mi a legmesszibb pont, ameddig még elláthatok.

Innen is fenséges panoráma tárul elénk, ha megmásszuk. Gyönyörű az alattunk hömpölygő Duna, a  Mária Valéria híd, és a környező hegyek, a Pilis , és a város látványa.

A templom kriptája az esztergomi érsékek temetkezési helye, és 1991 óta a kupola alatti térben elhelyezkedő kincstár különtermében található a  Mindszenty-emlékhely. is.

Szent Tamás kápolna a szemben hegyen. 

Természetesen a napot Párkányban fejeztük be, mert innen a legeslegszebb a rálátás a bazilikára és a környékére. Mindenképp megéri innen is megnézni.

És persze most hogy kicsit utánaolvastam a városnak kedvet kaptam egy újabb látogatáshoz, mert van még mit pótolni, amit bizonyára előbb-utóbb meg is fogunk tenni:)

Számomra újdonság volt, de azt mondja a wikipédia, hogy a bazilikában őrzik a Zwack unikum hivatalos receptjét. Hmmm.
2010-ben pedig maga a Pitt-Jolie házaspár is forgatott a városban:)