Vajai várkastély

( 2019. augusztus)
A vízimalom és az ebéd után már láttuk, hogy Nyírbátor már nem fog beleférni a napunkba. Túl nagy kitérő lenne, és nem lenne elég időnk, hogy alaposan megnézzük, így ezt elengedtük, és az alternatív tervünk felé kanyarodtunk, ami a vajai várkastély volt.
Bevallom, korábban nemigen hallottam erről a kastélyról, bár a Vay-család ismerősen csengett, és mint kiderült, valószínű a korábbi sárospataki várlátogatásunk alkalmával találkozhattam már vele.
A kastély a Felső-Tisza vidékének egyik legszebb reneszánsz stílusú várkastélya. A kastélyban ma a Vay Ádám Múzeum keretein belül ismerhetjük meg a családot és a Rákóczi-szabadságharc korát.

A Vay- család a 13. századtól jelentős szerepet játszott Magyarország történelmében, a kastény több, mint 500 évig a család birtokában volt. A kastélyról  1554-ben vannak az első írásos emlékek, de egyes feltételezés szerint ennél sokkal régebben, még az 1400-as évek elején épülhetett. A jellegzetes, és máig meghatározó reneszánsz részek  a 16. században épültek a kastélyhoz. 
Hadászati szempont igazából sosem volt jelentős a várkastély, bár a Rákóczi-szabadságharc idején II. Rákóczi Ferenc kétszer is járt itt. 

a város egyéb nevezetességeit most nem kerestük fel, bár elautóztunk véletlenül a tó felé, és a kastély mellett, a parkolóból megcsodáltuk a templomot is.

A négyzet alakú kastélyt egy szép park öleli körül, de először a kastélyba igyekeztünk, hogy nehogy bezárjon idő közben.

A belépővásárlás után egy csodszép faragott lépcsőn mentünk fel az emeletre.

A kastély berendezése eredetileg is a Vay családé volt, a 2. vh. alatt az egyik terembe zárták el őket, és így úszták meg sértetlenül.

Egy szép faragott szánkó.

Világóra

A nagyterem mennyezetfreskóját Lohr Ferenc készítette a család előtti tisztelete jeléül,  a Honfoglalás ezredik évfordulójára,  1896-ban. A freskó a nikápolyi csatát örökíti meg, mert a hagyomány szerint Vay Titusz ekkor segítette hozzá Luxemburgi Zsigmondot a csatából való meneküléshez.

A kastély körüli ősfás parkban jeles kuruc személyek mellszobrai is láthatóak.

Óriásplatán

 Ha erre jártok, érdemes megnézni.

Túristvándi vízimalom

( 2019. augusztus)

Szatmárcseke után Túristvándi felé haladtunk tovább, ahol a műemlék jellegű 18. századbeli, ám ma is működő vízimalmot akartuk megnézni.
Népi, a Felső-Tisza vidékének építészetére jellemző szerkezetével és a három vizikerekével Közép-Európában is ritkaságnak számít a malom. 
A mai malmot Mária Terizia korabelinek tekintik, bár valószínű korábban épült ez is, és a mai malom előtt is állt itt már egy malom. 
A 20. század elején korszerűsítették, gépesítették. 
A 2. világháborúban súlyosan megsérült, szinte összedőlt, de a 60-as, 70-es években rendbehozták, és a tetőszerkezetét is az eredeti stílusúra cserélték. 

A malomhoz egy hangulatos ősfás parkon keresztül jutottunk el.

 A malomban egy kis fotókiállítás is megtekinthető a falakon a malom és a környék jelenéről és múltjáról.

 Kilátás a malomablakból az Öreg-Túrra.

A malomban szabadon körbesétálhattunk az alsó- és a felső szinten is.

A malomépületet körülölelő teraszra nem lehetett kimenni.

A 3 malomkerék lapátokkal együtt 6m 20 cm.
Az épület kisebbik része a folyóparton támaszkodik, a nagyobbik része cölöpökön áll.

A hídon átkelve egy kis ösvényen még sétáltunk egy darabon.

A malom melletti kempingnél találtunk egy nyitvatartó büfét, és ott ettünk egy felejthető kenyérlángost. De a napunknak még nem volt vége, úgyhogy haladtunk tovább.

Szatmárcseke, csónakos temető

Ha Szatmárcseke, akkor két dolog jut az ember eszébe, Kölcsey és a csónakfejfás temető. 

Ebben, az ország legészakkeletibb csücskében lévő kis faluban élt és alkotott 1815-től haláláig Kölcsey Ferenc. Itt fejezte be a Himnuszt, de emellett még számos egyéb művén is a falubeli kúriájában dolgozott. 

Sajnos az akkori kúriát a halála után örököse elbontotta, és helyére egy akkori korhű úriházat épített, de 1962-ben ezt is el kellett bontani. Jelenleg az egykori kúria helyén  aművelődési ház áll, melyben emlékszobát rendeztek be Kölcsey tiszteletére. A kertjében áll Kölcsey egész alakos szobra. Sajnos ezt csak autóból csodáltuk meg. Már nem emlékszem pontosan miért, de nem tudtunk ott megállni, a gyerekek meg türelmetlenek voltak már. ( de majd legközelebb :-) )

A híres csekei csónakos temetőt viszont megnéztük, és itt  Kölcsey síremléke előtt is tisztelettel adóztunk. 

Az embermagasságú, stilizált emberfejet, illetve csónakban fekvő embert szimbolizáló sötét fejfával benépesített sírkert különleges  és megnyugtató látvány. 

A temetőben éppen  zajlott egy temetés, úgyhogy nem sokat időztünk, és nem is jártuk teljesen körbe. 

A kiírás szerint a fejfák egyformára készülnek kezdetektől fogva, a hagyományos csekei mintázattól máig nem térnek el a fafaragók.

Minden fejfa az A-B-F-R-A betűkkel kezdődnek, azaz A Boldog Feltámadás Reménye Alatt, majd egy kis versikével emlékeznek, emlékezhetnek az elhunytra, majd a B-P, Boke Poraira betűkkel végződnek.

Kölcsey fehérmárvány, klasszicista stílusú síremléke.

Csaroda, templom

( 2019.augusztus)
A tákosi templom után a következő célpontunk a csarodai templom volt.
Nem voltunk annyira felkészültek sajnos, hogy előre egyeztessünk látogatási időpontot, így amikor megérkeztünk  a faluba, a templomkertben olvastuk csak, hogy ha meg szeretnénk nézni a templomot, akkor hívjuk fel a papíron lévő számon a nénit. Felhívtuk.
Aztán kicsit zavarba is jöttünk, mert épp amíg kicsörögött a telefon, akkor harangozták a delet. Illetlenségnek éreztük délben, ebédidőben telefonálni, de ha már így történt, akkor így történt. A néni nagyon kedves volt, és mondta, hogy kb. negyed óra múlva tud jönni. Kicsit erősködtünk, hogy ne siessen ám, mert elsétálgatunk, meg elpihengetünk ott a parton, de mondta, hogy semmi gond.
Szóval vártunk egy kicsit a templomkertben és nézelődtünk.

A templom fából ácsolt harangtornya. A templom kecses, hegyes, magas tornyában sosem volt harang.

A 13. században a Csaronda-patak kanyarulatában lévő kis dombocskára épült a templom, égetett téglából,  és ekkor készültek az eredeti freskók. A 16. században a templom és a falu a reformátusok birtokába jutott, akik levakolták a templom freskóit, és népi stílusú életfás, virágos mintázatúra festették a falat, és az ajtó-  és ablakkereteket is. Kívülről láthatjuk az ablak körüli festéseket.

A hegyes, fazsindelyes harangnélküli  torony.

Míg mi nézelődtünk a néni közben befutott. Kicsit megkönnyebbültünk, hogy a patak felől egy kisebb társaság is a templom felé vette az irányt, és kiderült, hogy őket ismeri is a néni, egykori falubeli lány hozta az ismerőseit, és ahogy kivettük a beszélgetésükből ők már korábban hívták a nénit. Na de mindegy is.
A templom belülről is gyönyörű.
Balra a karzat oszlopai és lépcsői szívvirágos, tulipános díszítéssel.

A templomhajót és a szentélyt egy diadalív választja el egymástól.

Mennyezethez erősített dobozban őrzik a templom építésével kapcsolatos fontos dokumentumokat.

A karzat alulról nézve.

A templom 1970-es évekbeli konzerválás és restaurálás során tették újra láthatóvá az egész alakos freskókat.
A szószék mellett sorrendben János apostol, Kozma és Damján orvosszentek, Szent Péter és Pál apostolok, majd Szűz Mária, és a szószék mellett a szent család látható. Az alakok mindegyike mosolyog a képeken, ezért mosolygó szenteknek is szokták őket " becézni".

A szentély falán, és a diadalíven az apostolok képei láthatóak.

 A templombelső a karzatról nézve.
A hajó síkmennyezetéről lekopott az eredeti kék festés, és már csak nyomokban látható, ezért barna a mennyezet. Egyelőre nincs pénz az újrafestésre.

Lépcső a karzatra. Lentről sem tűnik nagyon bizalomgerjesztőnek, de fentről még annyira sem. A látszat ellenére viszont stabil, még ha nyikorog is.

A néni mesélt még a faluról, a fényes múltjáról,amikor még ő gyerek volt, és még a patakban is lehetett fürdeni. Ma már nemigen lehet.
Nagy bánatára a falu kezd elöregedni, sajnos már inkább csak temetéseket tartanak a gyülekezetben, nem keresztelőket, bár akkor örömmel újságolta, hogy az idén, ( vagyis 2019-ben) készülnek egy keresztelőre, és talán 2020-ra is jut egy. Nagy boldogság ez a falunak, és úgy várják a kisbaba születését, mintha a sajátjuk lenne. És hát pici faluban egy kicsit mindenki kisbabája is lesz az a csöppség. :-)