2022. augusztus 4.

Nagyirtáspuszta- Kopasz-hegy, Börzsöny kirándulás

 (2021. április)

Egy húsvéti szünetes napsütéses napon  tettünk egy hiperszuper kirándulást  a Börzsönyben. Rákaptunk, szeretjük, mert gyönyörű, és nem utolsó sorban mert nincsenek embertömegek. 

A szokott úton indultunk, a 2-esen Vác felé, és egészen Nagyirtáspusztáig mentünk autóval. Ott a St. Orbán erdei hotelnél parkoltunk, és indultunk be az erdőbe. 



A kinézett útvonal leírás azzal kecsegetett, hogy közepesen neház, de igen változatos és látványos körtúrában lesz részünk. És ezt így utólag alá is tudom támasztani. Valóban fantasztikus volt. Talán az egyik legjobb kirándulásunk volt. 


Az utunk 3 hegycsúcsot érintett, először a Nagy-Sas-hegy oldalán kapaszkodtunk fel. 






Itt aztán olyan látványban volt részünk, amiben szerintem még sosem, mert egészen eddig még sosem kirándultunk ennyire rendszeresen, csak úgy hébe-hóba, amikor lett egy szabad napunk, de most, hogy minden hétvégére jut egy kis hegymenet, szinte a szemünk előtt éled a természet, nyílnak a virágok, és valami csoda felfedezni, hogy ami mág a múlt héten kopár volt, az már bimbós, ami korábban mág épp csak nyílott, most egész hegyoldalak vannak tele virágokkal. 


Ahogy a hegytető felé közeledünk, és kezdünk kiérni a magas bükkösből, egész hegyoldalnyi odvas keltike vár ránk. Nem lehet betelni a gyönyörűséggel.. 




Megpihenünk, álmélkodunk, bámészkodunk, majd tovább haladunk, és a Só-réten csodaszép tavaszi héricseket találnunk. 




Kis kaptató után a rétről már a Só-hegyen is vagyunk. Hát innen valami csodálatos a táj! 
Körben a Börzsöny magas csúcsai, a messzeségben kanyarog a Duna, a párában kivehető az Esztergomi Bazilika tornya. A másik irányban a Visegrádi-hegység vonulatai, jó átnézni a Zebegény felé, és konstatálni, hogy azon a hegyen is már voltunk, még tovább ott árválkodik a Naszály csonka csúcsa, amit ugyancsak bevettünk még tavaly. 











Találunk még néhány kökörcsint, de már eléggé a végüket járják, az erős szélben sokuknak már nincsenek meg a szirmai. 










A Só-hegyről át tudunk nézni a Kopasz-hegyre, ami az utolsó megmászandó hegyünk. Az internet szerint az ország egyik legszebb panorámáját adja a hegycsúcs. És valóban egészen elképesztő körpanoráma tárul elénk, miután a sziklás meredeken felküzdjük magunkat. 

A hegytetőn ücsörögnek néhányan, de nem túl sokan, és hogy hogynem, ismerősökbe is botlunk.

Az 538 méter magas hegy tetején csupán csak egy kereszt áll. 



Tiszta időben nemcsak Márianosztra, Kóspallag látható,hanem ráláthatunk a Dunakanyarra, a Visegrádi-hegységre, a szobi kőfejtőre, a szomszédos Só-hegyre (584 m).





Az 1800-as években állították az eredeti, fából készült keresztet a Kóspallaga felől érkező zarándokok számára, hogy itt imádkozzanak a faluba érkezésük előtt. A püspök szerint Márianosztra három közeli hegye a Csák-hegy, Nagy-Galla és a Kopasz-hegy a szentháromságot jelképezi.1970-ben egy vihar alkalmával, villámcsapás következtében a kereszt kettétört.A mai, vasból készült feszületet az akkori helyi fővadász 1973-ban állította, aki akkoriban megbetegedett, és megfogadta, hogyha meggyógyul, akkor visszaállítja a keresztet a hegyre. 






Márianosztra felé

Zebegény felé a Duna. 


A Duna Esztergom felé 




A márianosztrai Magyarok Nagyasszonya Bazilika, a a kolostorral és a börtönnel. 

Kóspallag felé a Naszály sebzett oldala. 



Visszafelé már könnyebb utunk volt, még ha nem is volt fölfelé sem annyira megerőltető a túra, mert nagy szintkülönbségeket nem kellett leküzdenünk, de a visszaút már sima liba volt, mert szinte már csak lefelé haladtunk, majd végig a szurdokban, majd a Bezina-patak völgyében, és sittysutty már vissza is értünk a kocsihoz. 









Kereszteztük a nagybörzsönyi kisvasutat, ami az ország leghosszabb kisvasuta. 

A piros kereszten már nem kell sokat menni. :-)







Remek és felejthetetlen kirándulás volt. A táj, a hegyek, az éledő természet, a tavaszi virágok, a csend, a jó levegő, minden nagyon adott volt egy remek naphoz. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése