( 2020. március)
A Zemplénből való hazautazásunk napján nagyon nem akaródzott Budapest felé indulni. Tudtuk, hogy az iskolabezárás meg a víruspara miatt totál káosz lesz itthon minden, és nem akartunk visszatérni a valóságba.
Hogy egy kicsit kinyújtsuk még a "nyaralást" gondoltuk még belefér egy rövidke kis séta valahol, és a tarcali Áldó Krisztus szobor megtekintésére esett a választásunk, amiről már sok képet láttunk, de a valóságban még nem ismertük. Tokaj is egy darabig versenyben volt, de úgy gondoltuk, hogy ott egy röpke kis sétánál több időt is szívesen eltöltenénk, így lett végül Tarcal.
A tarcali bányató melletti kis domb tetején magasodik a lélegzetelállító méretű Áldó Krisztus szobor, amit 2015-ben állítottak, és ez az ország legnagyobb Krisztus szobra. A szobrászművészek 5 gránitdarabból faragták ki a 8, 5 méter magas és 50 tonnás szobrot, ami már messziről látszik.
A katolikus és a református templom közötti kis parkolóban hagytuk az autót, és innen indultunk fel a jelölt sétányon a dombra.
Lent a falu mellett több helyen avart égettek, és akkora volt a füst, hogy egészen elhomályosította a panorámát.
Aztán szoborhoz közeledve alatt egy hosszú lépcsősoron érünk fel a közvetlenül a szobor lábához. De választhatjuk kis kerülővel az ösvényt is.
Lassan lesétáltunk a hegyről, és Zemplénnel a szívünkben indultunk Budapest felé. Nem is tudtuk még akkor, hogy milyen sokat fognak jelenteni majd ezek a napok, hogy milyen jó lesz a kirándulásokkal teli napokra gondolni. A 2020-as tavaszi karantén idején ezekből a napokból töltekeztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése