Avagy mozgassuk meg magunkat koronavírus idején
( 2020. április)
Ahogy hazaértünk a zempléni kirándulásokból gyorsan bele kellett rázódnunk a karanténba, az itthonlevésbe, az itthon tanulásba. Nem ment ez annyira zökkenőmentesen, de eleinte megvolt ennek a varázsa, és a gyerekek is úgymond lelkesek voltak, és csinálták amit kellett.
Mivel a sportfoglalkozások abbamaradtak, az edzések leálltak, az online tesifeladatokat meg vagy csinálták vagy nem, egy idő után már inkább nem, így olykor-olykor, pláne ahogy a tavasz is szépen ránk köszöntött muszáj volt őket a konfortzónájukból kimozdítani. Az udvari lődörgés, labdapasszolgatás, és trambulin már nem tűnt elegendőnek.
Egy ilyen szép tavaszi napon fogtuk hát a biciklijeinket és eltekertünk a Naplás-tóig.
Nem először jártunk már itt, de utáljára már elég régen ahhoz, hogy újdonság legyen, és a fő vonzereje az volt, hogy nagyjából egész végig bicikliúton, vagy a járda mellett futó biciklisávban tudunk haladni, viszonylag biztonságosan.
Az út oda-vissza kb 25 km, és míg legutóbb Marcinak már sok volt a visszafelé út, most meg sem kottyant neki.
A tónál viszonylag sokan voltak, nem is időztünk ott sokáig, csak elmentünk az első üres padig, ahol megpihenhettünk, és már indultunk is vissza.
Nem sokkal a biciklizésünk után olvastam, hogy egy kilátó fog épülni a tó körüli domboldalra, aminek nem lett egyértelműen pozitív a fogadtatása. Érthető, hogy a természetvédők ellenzik, és igazából a hely jellege sem igazán olyan, ami egy kilátóért kiáltana mindenképpen, de mivel azóta nem jártunk arra, nem tudok még erről érdemben nyilatkozni, hogy jó helyre fog-e kerülni vagy sem. Aztán az is lehet, hogy feldobja majd a környéket, és nem lesz zavaró, ki tudja... majd megnézzük, ha elkészült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése