Szóval én már viszonylag későn, 2007-ben töltöttem el az első olyan hetemet a Balaton partján, amikor már nem csak ott lenni akartam, hanem látni és megismerni is. Ekkor találkoztam Hegyestűvel is először, és már akkor teljesen a rabjává tett.
Aztán azóta jó sok időt töltöttünk már a Balaton-felvidéken, újabb és újabb kincseket felfedezve, régieket újra felkeresve, épp a gyerekek mozgathatóságához igazodva.
Hegyestű mellett is számtalanszor elautóztunk már, mert imádjuk azt a felső utat, ( mi csak így hívjuk), ami nem a 71-es, és huppanók is vannak rajta, és ha csak tehetjük kerülünk arra egy darabon, és autózás közben mindig megcsodáljuk, ahogy ott magasodik, de valamiért mindig kimaradt, hogy újra elmenjünk oda.
Úgyhogy idén ( most már tavaly) , mikor egy laza kis ebéd előtti programot kerestünk, akkor jutott eszünkbe, hogy menjünk, fedezzük fel újra, mutassuk meg a gyerekeknek is.
Ha igazán vagányak lettünk volna, és ha alaposabban előkészítettük volna a napot, akkor akár gyalogos túrát is tehettünk volna, mert rengeteg jónak ígérkező túraútvonal haladt az erdőben. De mi most puhányok voltunk, és egészen a hegy lábáig autóval mentünk.
Kifizettük a belépődíjat, leparkoltunk, és már akkor is olyan fura érzésem volt, kicsit másmilyen helyre emlékeztem korábbról...
A bejárat melletti tábla a Tűz Útja tanösvényre csábít, és valóban csábító, mert Hegyestűtől a mindszentkállai Kopasz-hegyig vezet el bennünket, megmutatva a térség vulkanológiai értékeit. Ekkor már igzaán sajnáltam, hogy nem túrázásra készültünk, de remélem, egyszer majd végigmegyünk ezen a tanösvényen ( is.)
Félútnál kb. van egy kilátóterasz rész, ahonnan nagyon jó körbenézni. A végtelenségig tudtam volna ott állni, és csak nézni a Balatont, a Badacsonyt, a Káli-medencét, a tanúhegyeket. Volt egy jó kis panorámatérkép , amin fel voltak tüntetve a hegyek nevei, így könnyen be tudtuk azonosítani, hogy melyik melyik, és olyan jó volt, hogy többet közülük már úgy emlegethettünk, hogy "emlékeztek, amikor ott voltunk..."
A Káli-medence kapuja a Zánka és Monoszló között magasodó 337 méteres Hegyestű. A hegy északi oldalát az egykori kőbánya lefejtette, és a visszamaradt bányafalon az 5-6 millió évvel ezelőtt működő bazaltvulkán belsejét láthatjuk. A vulkán kráterében megdermedt láva a kihülés során sokszögű, függőleg oszlopokra vált el. A látvány nem csak itthon, de európai szinten is egyedülálló.
Végig ilyen vadregényes lépcsősoron caplattunk fölfelé.
A tetőre érve csak egy kis részen lehet közlekedni, és kinézni, és nem is igazán a tetőn van ez a kilápont, hanem kicist még oldalabb. Erre valamiért totál másképp emlékeztem... Ilyen kis pár lépésnyi korlátos lenézőhely egyáltalán nincs az emlékeimben. Nem is tetszett igazán... Persze a kilátás pazar volt, de az, hogy ilyen kis helyen lehetett csak álldogálni, az nem adott annyi pluszt. A gyerekeket folyton figyelni kellett, nehogy megcsússzanak, és akik utánunk jöttek, azok nem tudtak addig kinézni, míg mi ott álltunk. Nem volt lehetőség nyugodt bámészkodásra.
Ott a korlát.
Úgyhogy nem is időztünk fent sokáig, hanem indultunk lefelé.
Oldalsó kőkiállítás
Az egykori bazaltbánya épületében dunántúli kőzetek és bányászati emlékek vannak kiállítva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése