2018. március 4.

Szentes, téli Tisza-part

Nem szeretem annyira a telet, a hideget és a fagyot, hogy márciusban is tudnék még neki örülni... 
A tél számomra decemberrel kezdődik, akkor ugyebár ünnepek, szülinapok, januárban gyorsan elmegyünk szánkózni, ha van hó, korizunk, hóembert építünk, mindent, amit kell télen, és februártól én már várom a tavaszt. Ezért nem nagyon esik jól, amikor márciusban még akkora hóban autózunk, mintha legalábbis a tél közepén járnánk. De ha már így alakult, akkor persze nem mérgelődöm miatta, hanem kihozzuk a helyzetből a maximumot. Az idei év utolsó nagy havazása Szentesen ért bennünket, így gondoltuk, hogy kihasználjuk, legalábbis a gyerekek, és kimegyünk a Tisza-gátra szánkózni. Ők szánkóztak, én meg csodáltam a jégbe fagyott természetet. 
Számomra mindig olyan félelmetes, amikor minden csupa hó, jég, amikor a fákra rá van fagyva a zúzmara, minden olyan csillogós, olyan csöndes. Szerintem ez olyan horrorfilmbe illő. Pláne, ha be is merészkedünk ebbe a fagyott világba, és lépteinkkel megtörjük a csendjét. 


Befagyott ártér




Tisza








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése