Ha Csehország, akkor nekem Prága, annak ellenére, vagy éppen azért, hogy jártunk már itt Ferivel, még nagyon-nagyon régen, ketten, busszal. Ez volt az első közös külföldi utunk, még 2003. tavaszán. Prága akkor elvarázsolt. Nem volt kérdés, hogy a csehországi heteink alatt egyszer mindenképpen újra ellátogatunk ide, már csak a megfelelő hétvégét kerestük, hogy ne legyen nagyon hideg. Végül így utólag, pont a legborúsabb szombatot sikerült kifognunk az egész hónapban, de hát ezt előre nem tudhattuk. Az időjárás viszont semmit nem vont le a város értékéből. Annál inkább a 3 gyerek :)Na jó, nem annyira, mert nyilván fel voltunk rá készülve, mint mindig, hogy kevésbé lesz a városnézés kulturális élvezet, mint annak idején, bár bevallom a mérhetetlen sok templomlátogatás egy cseppet sem hiányzott.
Egészen addig, amíg meg nem néztük a vonatmenetrendet, úgy gondoltuk, hogy vonattal megyünk, hiszen nem laktunk olyan messze, légvonalban. Aztán mikor megnéztük, kiderült, hogy min. 1 átszállással és több mint 3 és fél óra vonaton zötykölődéssel érhető csak el a mivárosunkból Prága, így mégis inkább az autó mellett döntöttünk.
Autópályán másfél óra alatt már ott is voltunk. Azért az mégsem 3 és fél óra, no. Pedig majdnem végig felújítás volt, és csak félpályán lehetett haladni.
Nem volt épp napos időnk, pedig az előrejelzés szerint annak kellett volna lennie.
Egy külvárosi P+R-ben parkoltunk, az Opatov metrómegálló szomszédságában, gyakorlatilag fillérekért, 20 koronát fizettünk egész napra. Máshol, beljebb, óránként kérnek ennyit, vagy még ennél is sokkal többet. A parkolóban jegyautomata is volt, még szerencse, hogy volt aprópénzünk, így a metrójegyet is sittysutty meg tudtuk venni. Igaz, hogy véletlenül nem félórás szakaszjegyet vettünk, hanem másfél órás egész jegyet, de gyorsan újraterveztünk, és az eredeti belváros-vár sorrendet felcserélve már suhantunk is a vár felé.
Füvesített villamossínek:
Turistacsalogató tükörkomlexum:
Valahol ott, a fehérség mögött, alatt van a város:
Autópályán másfél óra alatt már ott is voltunk. Azért az mégsem 3 és fél óra, no. Pedig majdnem végig felújítás volt, és csak félpályán lehetett haladni.
Nem volt épp napos időnk, pedig az előrejelzés szerint annak kellett volna lennie.
Egy külvárosi P+R-ben parkoltunk, az Opatov metrómegálló szomszédságában, gyakorlatilag fillérekért, 20 koronát fizettünk egész napra. Máshol, beljebb, óránként kérnek ennyit, vagy még ennél is sokkal többet. A parkolóban jegyautomata is volt, még szerencse, hogy volt aprópénzünk, így a metrójegyet is sittysutty meg tudtuk venni. Igaz, hogy véletlenül nem félórás szakaszjegyet vettünk, hanem másfél órás egész jegyet, de gyorsan újraterveztünk, és az eredeti belváros-vár sorrendet felcserélve már suhantunk is a vár felé.
Füvesített villamossínek:
A prágai várat több mint ezer évvel ezelőtt építte fel a morva fölé az
első cseh uralkodóház, a Premysl- dinasztia, utódaik pedig kápolnákkal,
palotákkal, bástyákkal bővítették tovább. Az "Arany Prága" elnevezés
valószínűleg I.Károly cseh király (=IV. Károly német-római császár)
uralkodása idejéből származik, amikor is arannyal vonták be a prágai vár
tornyait.
A várnegyedet hátulról a várpark felől közelítettük meg. A gyönyörű angolparkban való sétálgatást, a panorámában való gyönyörködést csak két dolog zavarta meg. az egyik, hogy Marci a kapunk belépve sakálként ordítani kezdett, és tette ezt szüntelenül, megnyugtathatatlanul, és kitartóan, a másik, hogy a városra lenézve a ködön keresztül csak sejthettük, hogy micsoda remek lehet innen a kilátás, de élvezni igazán nem tudtuk.
Valahol ott, a fehérség mögött, alatt van a város:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése