Balatonföldvári Hajózási Múzeum

Mire összeszedtük Milánkát a táborból, addigra már eléggé esett, de még mindig nem akartuk elhinni, hogy ez egy hosszan elhúzódó eső lesz, úgyhogy elindultunk a kilátó felé. Pláne, hogy Milán is meg akarta mutatni, hogy merrefelé sétáltak nap mint nap, hol játszottak, meg ilyesmi, és az pont a kilátónál volt.
Mire a kilátóhoz értünk, addigra már rendesen esett az eső :-(
Számomra nem volt teljesen egyértelmű, hogy ez az a kilátó-e, amit mi keresünk, mert azt tudtam, hogy megnyílt itt pár évvel ezelőtt ez a múzeum, tetején kilátótoronnyal, de közben nekem az interneten egy sima fa kilátót is behozott folyton. A googlemaps viszont határozottan ide vezetett csak, nem volt másik választás. Mindegy is amúgy, csak  ott és akkor  eléggé sokat kattogtam ezen magamban.
Szóval a Magasparton most a másik irányba indultunk, mint akkor, amikor megérkeztünk, és milyen jó, mert így szinte végig is sétáltunk rajta.
Amúgy meg milyen burkolt lehúzás már, hogy egy régi fa kilátó helyére ideépítenek egy másikat, ami viszont csak a múzeummal együtt látogatható...
Mivel már nagyon esett, meg volt is még egy csomó időnk, hogy átmenjünk Tihanyba, így nem volt kérdés, hogy borsos jegyár ellenére bemegyünk. Meg ha már egyszer itt vagyunk, meg hasonlók.

A múzeum lábánál a nagy réten van egy jókora játszótér is.

A stílusosan hajó formájú múzeum és a kilátó.

Nem tudtuk mennyi ideig fog vajon esni, abban a pillanatban eléggé zuhogott, úgyhogy gyorsan a kilátóban kezdtünk, nehogy aztán még ennél is rosszabbra forduljon a dolog, és neadjisten villámlás és dörgés is legyen, és pont a kilátó maradjon ki, ami miatt volt ez az egész. Nagy viharban, villámláskor lezárják ugyanis  kilátót. Utólag, utólag persze már könnyű :-), jobb lett volna várni egy kicsit, mert így pont a legnagyobb szélben és esőben voltunk fent, ami azért eléggé lerontotta az élvezeti értékét, kicsit később még a nap is kisütött újra.

Nagyon-nagy szél fújt, és úgy bevágott az eső még a fal mellé is, hogy nem nagyon lehetett sokat bíbelődni a feényképezéssel...

Az esőbe burkolódzó Badacsony halvány körvonalai

A nagy rét a kilátó mellett.

Lefelé jövet a kávézóban pihentünk meg. Addigra épp elállt az eső, és miután megtörölgettük a székeket, már kint tudtunk kávézni a teraszon. 

A Tihanyi-félsziget eső után.

Kávé után jártuk végig a kiállítótermeket. Láttunk érdekes, és számunkra kevésbé érdekes dolgokat, például szépek voltak a vitorlásmakettek, olvastunk érdekességeket a balatoni hajózás fejlődéséről, Balatonföldvár múltjáról, a viharjelzésekről. 

Volt itt egy szimulátor, de szerintem nem működött rendesen, vagy ha igen, akkor eléggé le volt butítva.

Az elmaradhatatlan csomókötés.

Hasznos információk. Pláne azoknak, akik rendre rossz időben nyaralnak a Balatonnál, mint pl. mi :-)  Na jó, ez kicsit túlzás volt, de van már néhány emlékezetes esős nyaralás a tarsolyunkban.

Rengeteg olvasnivaló. Bevallom, mi nem nyálaztuk végig, csak az érdekesebb részeket olvastuk el.

Kikötők légifelvételei, a gyerekek próbálták felismerni, hogy hol jártunk már.

A kiállítás két emeletet foglal el, a második szinten van egy klassz ejtőzős rész, függőhintákkal. 

Ki lehet próbálni a csomókötést. Nekünk az egyszerűbbek mentek csak, a bonyolultabbakhoz nem volt már türelmünk kisilabizálni, hogy akkor melyik kötélágat merre kell elvezetni...

Mivel nekünk általában Füred a bázisunk, így mindig találkozunk a parti "kezes"- emlékművel, a Pajtás balesetre emlékezve. Itt egyéb információkat és képeket is láthattunk róla.

A múzeumban van mág egy játszóház rész is kicsiknek, mi ezt nem néztük meg, nem is tudom, hogy mennyire kicsiknek való, és mennyire témahű. 
A kiállítások végeztével  visszasétáltunk az autóhoz, és átmentünk Szántódra, a komphoz. 

Kifelé már szépen sütött a nap, volt idő nézelődni. Íme, minden infó a kilátóról. 

Időjárás -előrejelzésre vonatkozó nép bölcsességek: 
Ha a Balaton vize haragoszöld, akkor hamarosan vihar várható.
Ha az északi part homályos, ködösen látható, jó idő lesz.
Ha tisztán látható a túlpart vagy túl közel látszik, három napon belül eső lesz.
Ha fodros a Balaton vize, jó idő lesz.
Ha napnyugtakor az ég alja feltűnően vörös, szél lesz vagy néhány nap múlva időjárás-változás várható.
Az északról jövő vihar nem tud a vízen 'átkelni', mert 'nincs révpénze', ezért megkerüli a nyugati medencét, és nagyon dühösen jelenik meg.
Ha az égbolton pislognak a csillagok, szeles, változó idő várható (a pislogást a magasban lévő páratartalom okozza).
Eső jele, ha a fecskék közel a vízhez repkednek, ha a békák erősen kuruttyolnak.
Az időjárás és a széljárás biztosan változik reggel 5-6 óra között (napkelte után 1 órával), délben 1-2 óra között, és este napnyugtakor.
Ha harangozás, kutyaugatás áthallatszik a túlsó partról, vagy északi szél esetén jól hallható, másnapra eső várható.
A horgászok úgy tartják, hogy minden rendes parti szél estére eláll.
Ha reggel korán tüzesen süt a nap, délutánra vagy már délre vihar lesz.

Nagyon izgultunk, mert még sosem kompoztunk. Soha! Azért elég félelmetes elképzelni, hogy autóval felmegyünk egy hajóra. Persze a félelmünk alaptalan volt, mert minden pikkpakkra ment, várni sem kellett, mert így délutánra már folyamatos indulás volt, nem ragaszkodtak a menetrendhez. Úgyhogy csak megváltottuk a jegyet, és már fenn is voltunk a kompon.

8 perc múlva már ott is voltunk a tihanyi kompkikötőben, és csak le kellett gurulnunk a hajóról.  Nagyon izgi volt.

Balatonföldvári séta, kikötő

( 2019.július)

A fiúk nyári táborozása úgy alakult, hogy 2 gyerekünk egy időben volt két helyen a Balaton két oldalán, így adott volt, hogy ezekhez a táborokhoz igazodva a családi balatoni nyaralásunkat a táborok végéhez igazítsuk.
Milán Balatonföldváron töltött egy hetet, Máté pedig Tihanyban zenekartáborozott.
Mivel Balatonföldváron korábban még sosem jártunk, arra gondoltunk, összekötjük a kellemest a hasznossal, és amikor megyünk Milánért, akkor korábban megyünk picit, hogy legyen még idő kicsit sétálni a városban.
Az volt a terv, hogy odafelé körbeautózzuk a Balatonnak a keleti oldalát, visszafelé pedig, mivel úgyis Tihanyba megyünk, majd komppal megyünk, mert úgy gyorsabb, és mert még sosem kompoztunk.
Az odaút eseménytelenül telt, Földváron pedig Milánék szállásához közeli parkolóhelyet kerestünk, hogy a csomagjait ne kelljen majd sokat cipelni. Pont olyan jó helyen sikerült megállnunk, hogy pár lépésnyire már ott voltunk a híres földvári Magasparton. Hát itt bármennyi időt el tudtam volna tölteni.
A tóparti magaslaton lévő földvárat a kelták emelték a 4. században. Mint lakott hely és birtokrész első írásos említése a 11. századból ismert. A fürdőhely kalakítását gróf Széchényi Dénes határozta el 1872-ben, s ő kezdte meg a fásítást a magaspart alján. A fürdőtelep kialakítására Dr. Korányi Frigyes egyetemi tanár tett javaslatot, melynek alapján gróf Széchényi Imre 1894-ben felparcelláztatta a korábbi pusztát, és 1896-ban nyitották meg hivatalosan is a fürdőtelepet. Ekkor már számos építészetileg is  remek villa gyönyörködtette az ide érkezőket, az arisztokrácia felkapott üdülőhelye lett.  

Látszanak a kompok Szántód és Tihany között. 

A Kilátó presszónál épp csak kinéztünk, nem álltunk meg, mert még korai lett volna az ebéd.

Kármelhegyi Boldogasszony-kápolna: Balatonföldvár, és egyben a a déli part legrégebbi kápolnája.
A kápolna előtti stációkat 2018-ban szentelték fel.

A sétányról lesétáltunk a kikötő felé. Marci közben nyomott egy végeérhetetlennek tűnő hisztit, mert ő nem akart semmit, se sétálni, se Balatont nézni, ő éhes volt, szomjas volt, fagyit akart, bármit akart, csak épp haladni nem és nagyjából mire a partra értünk, addigra unta meg. .. egyfolytában azt hajtogatta, hogy ő strandolni akar, de hát nem volt igazán strandidő, hűvös szél volt, különösen ott lent a vízpart mellett.

A Kvassay- sétányon sétáltunk végig egészen a kikötőig. A sétány  a kikötő tervezőjéről, Kvassay Jenőről  kapta a nevét.  Az ő elgondolása volt a tó mellett végig húzódó 1200 m hosszú platánsoros sétány, mely lehetővé teszi, hogy végig a Balaton partján sétálhassunk. Nekem ez nagyon tetszik. Talán azért, mert Füreden hozzá vagyunk szokva, hogy hosszan lehet a Balaton nézni séta közben, más városokban nekem mindig hiányzik egy ilyen szép hosszú sétány. Hát itt rátaláltunk! És gyönyörűszép!
Az előző napi kiadós esőnek még látszódtak a nyomai. A víz is hűvös volt, nem igazán fürdésre való, és a szél is erős volt.

A kikötővel szemben a Galambsziget, ahová sajnos már nem tudtunk kisétálni, mert eltelt nagyon az idő. Na de majd legközelebb. :-)

Imádom a kikötőket. Az a látvány, ahogy a kék ég és a zöldes víz összeér nagyon megnyugtató látvány. A katonás sorban egymás mellett parkoló vitorlásokkal pedig nem tudok betelni sosem.
Jó sokáig elidőztünk itt, mert a kompokra is jól rá lehetett látni, és a kompozás miatt nagyon izgatottak voltunk. Pozitívan izgatottak.

A parton beültünk egy gyros-ra, és ekkor már gyülekeztek az esőfelhők, de a fiúk még elnyaltak egy fagyit. Sietős léptekkel mentünk Milánék panziója felé, közben pedig azon törtük a fejünket, hogy hogyan tovább, mert ha nagy eső lesz, akkor nem maradhatunk itt addig, mint ameddig terveztük.

Szabadság híd, Gellért-hegy

(2019.július)

Minikirándulás Budapesten 

Pár éve, minden évben nyáron lezárják hétvégente az autósok elől a Szabadság hidat és ilyenkor mindenféle közösségi programok, koncertek, tornák, ilyesmik.
Idén pont nálunk nyaraltak a tesómék gyerekei, amikor egy ilyen hétvégi lezárás volt, és mivel ők még nem ültek metrón, így jó lehetőség volt, hogy ne csak simán metrózzunk a városban, hanem akkor célt is adjunk neki, úgyhogy a Szabadság híd felé vettük az irányt.
De mielőtt még átsétáltunk volna a hídon, először felsétáltunk a Gellért-hegyre, hogy felülről is megnézzük a Dunát és a hidakat.
Jó lett volna kicsit játszóterezni is, de Marci begipszelt kezével a játszóterezés ki volt lőve.

 Ez a panoráma megunhatatlan, bármennyiszer járunk itt fenn, mindig csak gyönyörködni tudok benne.

Nem mentünk fel a hegy tetejére, mert akkor nagyon eltávolodtunk volna a Szabadság hídtól, és sokat kellett volna visszagyalogolni, így csak leültünk ott fenn egy picit, a gyerekek eszegettek egy kicsit, és visszasétáltunk a hídra.

A Szabadság híd nekem az egyik kedvencem. Persze a Lánchíd is gyönyörű, de az másképp szép. A Szabadság híd olyan kecses, olyan karcsú, olyan nőies, szerintem.
1896-ban adták át, a fővárosban harmadikként, akkor még Ferenc József  híd volt a neve.
1945. január 16-án a visszavonuló német hadsereg  a többi budapesti Duna-híddal együtt felrobbantotta. Újjáépítés után 1946-ban adták át újra, ekkor már a Szabadság híd nevet kapta. 

A híd jellegzetes díszei a kapuzatok tetején ülő turulmadarak.