Örvényesi vízimalom és szabadstrand

Aszófő után Örvényesre hajtottunk át. A nap igazi célpontja a gyerekek szerint az örvényesi strand volt. Azért pont ez, mert ez szabadstrand, és mivel nem volt annyira kánikula, épp hogy csak kellemesen sütött a nap, az előző napokban pedig meglehetősen hideg volt, tudtuk, hogy jéghideg lesz a víz kábé, és úgysem tudunk igazán sokáig fürdeni, úgyhogy kár lett volna befizetni magunkat a füredi strandra azért a fél óra lubickolásért. De ide sem akartunk olyan korán menni, hogy had melegedjen még a víz, így kapóra jött, hogy megnézzük és kipipálhassam az örvényesi vízimalmot, mert ezt is emlegetem már egy ideje.
Szóval itt kezdtünk.
A vízimalom rögtön a falu szélén van, (Füred felől jőve), és ez az ország egyik legrégebbi, és  máig működőképes vízimalma. Már 1055-ben állt itt egy vízimalom, akkor még a tihanyi bencések tulajdonát képezte, a ma itt álló épület, amiben egy malommúzeum van,  csak 1748-ban épült a Pécsely-patak partjára.
Az udvarra lépve egy kedves, barátságos bácsi fogad bennünket. Épp "végzett"  az előttünk lévő családdal, szinte azonnal mehettünk is be az épületbe, ahol megnézhettük a malom működését. A bácsi részletesen, de a gyerekeknek is érthető módon mesélte el, hogyan működik egy vizimalom, mi hajtja, hogy őrlődik benne a búza, végigkövettük a magok útját, a gyerekek is szórhattak a malomkövek közé búzát, majd megnéztük, hogy hol jön ki a liszt. Szóval a maga módján egész interaktív volt a dolog, mert a bácsi folyton kérdezgette a fiúkat mindenféléről, meg bevonta őket a munkába.

Nekem a korabeli plakátok, figyelmeztető táblák tetszettek a legjobban.

Két kis külön helyiségben korabeli népművészeti kiállítás volt. Mindenféle régi konyhai dolgok, amik még a nagymamáink konyhájában is előfordultak.

Az udvarról a másik pajtaszerű épületbe is be lehetett menni, ott pedig mindenféle régi  kéziszerszámok voltak kiállítva.

Egy kis temetőkápolna magasodik a vízimalom fölötti kis dombon.

A délelőttöt végül a megbeszéltek szerint a strandon zártuk. Keskeny kis földúton jutunk le a strandhoz, és mivel nincs igazából strandidő simán találunk parkolóhelyet. Csúcsidőben nem biztos, hogy ennyire sima lett volna a dolog, elég kicsinek tűnik a parkolásra kijelölt hely.  A strand nem túl nagy, a füredihez képest mondhatni kicsi, de tényleg minden van, amit  róla olvastunk. 

Hattyúcsalád.

Ami nincs, az az élvezhetően langyos víz. Hiába a napsütés, a víz az jéghideg. Szerintem. Én aztán bele nem megyek, a gyerekek persze be vannak zsongva. Egyetlen probléma van csak, hogy itt bizony nincs kiépített homokos gyerekpancsoló, ( amihez hozzá vagyunk szokva) ahol szépen el lehet lubickolni a sekélyesben, hanem csak a hagyományos lépcsős lejáró, ahonnan putty, beletoccsansz rögtön derékig. Vagy a gyerekek hónaljig. Marcinak nem is ér le a lába. De azért bátran merülnek, és úszkálnak egy kört, de fogvacogva rongyolnak ki a vízből.
De hogy ne teljen eseménytelenül a nap kibérelünk egy kajakot, és egy bő fél órát kalimpálnak eveznek a fiúk. Remek kölcsönzőstand van egyébként, mindent lehet kölcsönözni, kajakot, vizibiciklit, sup-ot, és még sporteszközöket is. Az árnyas strandterületen tényleg minden van, játszótér, focipálya, pingpongasztal, és nagy fák, amik hőségben bizonyára kellemes árnyékot adnak. Mi mikor ott jártunk, inkább kerestük a napot :-)

A büfét nem próbáltuk. Arról olvastunk hideget-meleget egyaránt. Viszont remek öltöző és vécé volt, ami pipa. 

Állítólag, és ezt egy tábla is hirdette a bejáratnál,  eu-s pénzből fog történni itt a közeljövőben valami fejlesztés, renoválás, akármi. Azt mondta a büfés fiú, hogy meg is szűnik majd szabadstrandnak lenni. :-( Pedig olyan jó lehetőség volt, hogy tényleg a hűvösebb napokon, amikor nem lehet egész nap strandolni, pláne gyerekekkel, akkor csak egy kicsit be lehetett ugrani pancsolni. Eléggé sajnálatos. 

Kövesdi templomrom, Aszófő

Amikor Balatonfüredről Tihany felé indulunk, és autózunk végig a 71-esen, akkor a Tihanyi-félsziget után Aszófőnél ki van rakva egy nyilas tábla, hogy arra befelé, balra van egy templomrom. Rendre elfelejtem, hogy utánanézzek, mindig csak akkor jut eszembe, amikor épp elautózunk mellette, hogy ja, tényleg, már mióta meg szeretném nézni, de akkor meg sosem kanyarodunk ott le, mert máshová, messzebbre megyünk. 

Idén júniusban viszont végre sort kerítettünk rá, mert nem terveztünk túl nagy kirándulást. Nem volt annyira jó idő, sajnos, inkább hűvös volt, mint meleg, de a pár napos extra hideg után végre elkezdett kisütni a nap, és a fiúknak megígértük, hogy fogunk strandolni. De nem akartunk olyan sokáig a vízben ejtőzni, hogy megérné befizetni magunkat egy fizetős strandra, így az örvényesi szabadstrandot terveztük be, hogy kipróbáljuk. Errefelé pedig pont útba esett, és pont belefért az időnkbe az Aszófő melletti Kövesdi templomrom megtekintése. 

És már az ide vezető út miatt is érdemes picit lekanyarodni a főútról, hiszen hatalmas nyárfák szegélyezte kis ösvény vezet a romhoz, ami gyalogosan lett volna az igazi, de most mi kivételesen autóval mentünk rajta végig. 

Az út végén pedig ott is van a templomrom. Igazán nincs messze a falutól.

Az 1260-70-es években épült templom a tihanyi Apátsághoz tartozott. A templom és a település lakóinak pusztulását a török okozta 1552-ben. A törökök bosszúhadjárata elől Kövesd lakói a templomban kerestek menedéket, de a törökök megágyúzták és felgyújtották a templomot. A falu ez után már nem települt újra. ( forrás: Balatoniromok.hu) 

Romantikus romjellegére tekintettel, és mert szép, gondozott a környezete, bár mikor ott jártunk, kicsit gazos volt, de ez bizonyára csak a megelőző esőzésnek köszönhető, mert látszott, hogy nem gazdátlan a hely, rendszeresen tartanak itt esküvőket, és istentiszteleteket is. 

A templom mellett csorgodál az Almás-forrás, ami hűs, friss vízzel hívogatja a kirándulókat, mellette tűzrakóhely, és piknikasztalkák is vannak. 

Keszthely-Pálmaház

A filmnézés közben, szerencsére egészen rövid idő alatt elállt az eső, jókora pocsolyákat hagyva maga után, de ez minket nem akadályozott meg, hogy a pálmaház felé induljunk, és hazaindulás előtt még azt is megnézzük. Nem tervezünk itt sok időt, mert fáradtak vagyunk már, meg ki tudja mikor kezd el újra esni az eső. A pálmaház kertjében hatalmas kaktuszok fogadnak bennünket.

Az épületet Gróf Festetics Tasziló építettette, 1880-ban, és szerkezeti elemei Párizsban, Gustav Eiffel műhelyében készületek.
A pálmaház különleges növénygyűjteményekkel büszkélkedhet, itt van például Európa legnagyobb, többszáz darabos hibiszkuszgyűjteménye, de emellett orchideák, jázminok, és pálmák otthona is az épület.

A pálmaház kertjében egy kis madárpark is helyet kapott, ahol nagyjából 60 madárfaj él, mint pl. a fekete hattyú.

A madarak után a növények felé kanyarodtunk. A kaktuszok "háza" nem volt épp egyszerűen megközelíthető, a bejáratot teljesen elárasztotta a víz, kis köveket tudtunk csak beugrálni.

Rengeteg féle kaktusz volt. Ha ismerném őket.... de nem ismerem...

Azt mondjuk nem értettem, hogy miért cserépben vannak a növények, miért nincs az a nagy hely földdel feltöltve, de nem értek hozzá sajnos, lehet, hogy így jobb nekik?

A mellette lévő igazi pálmaházban borzasztó volt a meleg és a pára. Persze a növények szépek voltak, és hatalmasak.

A pálmaház után kicsit sétáltunk még a kertben, vetettünk néhány búcsúpillantást a kastélyra, majd haza indultunk.

Hazafelé:
Megcsodáltuk a Badacsonyt,

A szigligeti várat,

 A Tihanyi-félszigetet,