Egy nyugtalan, meleg éjszaka után először hajnal 5 tájban a müezzin imára hívó énekére ébredtem. Aztán kicsit később a katolikus templom harangjai ébresztettek fel, majd még egyszer, úgyhogy ezt jelnek vettem, és kikeltem az ágyból, hiszen úgyis ezer dolgunk volt aznap is.
Én futóruhába öltöztem, hogy még a nagy meleg előtt fussak egy kis kört a városban, Feri pedig a bolt felé indult.
Nem akartam a bazár felé menni, mert az a csúszós kőburkolat nem pont futásra való, de visszafelé kanyarodva csak oda lyukadtam ki, nem úsztam meg, de nem bántam, mert így az ébredező bazárt és az üres Öreg-hidat is megcsodálhattam, ami így még inkább magávalragadó volt.
Az Öreg-híd a szomszédos hídról:
Háborús nyomok:
A háború után több közparkot is temetővé alakítottak. A háborús temetkezések még a mai napig is történnek, mivel a közeli hegyekben még minidg tart az aknák felderítése, és hatástalanítása, és még mindig találnak jelöletlen tömegsírokat.
Nyugalmas kávézás a központban:
Mivel korán keltünk, így volt még időnk kiköltözés előtt lesétálni a Neretva partjára.
A szállásra visszetérve már csak gyorsan be kellett pakolnunk a kocsiba, de Mostártól még nem búcsúztunk el, mert felautóztunk még a Forticára, vagyis ahogy mi hívtuk, a zászlós hegyre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése