Gyönyörűséges Mostar

( 2022. augusztus) 

Ha valamit nagyon vártam a nyaralás alatt, akkor az egyik az Mostar volt. Bárhol, bármilyen oldalon, bármilyen összefüggésben találkoztam Mostarral, csakis pozitív dolgokat olvastam róla annak ellenére, hogy a balkáni háborút igencsak megsínylette.  Nagyon kíváncsi voltam. 

És valóban, Mostar tényleg egy CSODA. Így nagybetűvel. 

Ha Mostar, akkor Öreg Híd. A város ikonikus hídja, amit még az Oszmán Birodalom idejében  építettek a törökök, hogy megkönnyítsék maguknak a szállítást a Neretva két partja között. A hidat 1993-ban lebombázták, mint egyébként minden Neretva fölött átívelő városi hidat is. A várost szinte teljesen megsemmisítő összecsapásokra azután került sor, hogy a muzulmán bosnyákok és a keresztény horvátok vállvetve harcoltak a Mostar városát bombázó szerbek és montenegróiak ellen 1992-ben. Egy évvel később azonban már egy olyan  konfliktus robbant ki a bosnyákok és a horvátok között, ami tulajdonképpen földig rombolta a várost.Nemzetközi segítséggel építették újra a várost, és az 1567-ben épült lerombolt Öreg -híd újjáépítéséhez magyarok is hozzájárultak, mégpedig a magyar Sfor alakulat katonái emelték ki a folyóból a híd darabjait. 

A városban látszólagos béke van, de az egymástól  elhatárolódás ma is megvan, a híd egyik oldala jellemzően katolikus horvát nemzetiségű, míg a túloldal leginkább muzulmán bosnyák.  A bosnyákoknak és a horvátoknak külön egyetemük és labdarúgó csapatuk is van. Az erőfitogtatás egyik jelképe szerintem,  hogy a Hum hegyen a horvátok felállították a 33 méter magas, nagy keresztet, amely a kereszténység 2000 éves évfordulójára készült. Mindenhonnan látni lehet. Már útban a város felé is ez volt az első, amit megpillantottunk. 

Nekünk  ez alkalommal a horvát oldalon volt a szállásunk, a hídtól néhány percnyi sétányira, egy szűk kis utcácskában , egy klassz lakásban. A sarkon volt egy katolikus templom. 

Kis szusszanás után már mentünk a központba, a híd felé. 

Az Öreg-híd két oldalán van a városi bazár, ami maga a csoda. Szebbnél-szebb kelmék, csetreszek, lámpások, szőnyegek, kávéskészletek, teakészletek csábítják a turisták rengetegét. Olyan, mintha az ember tényleg egy mesébe csöppenne, hiszen itt van Aladdin -csodalámpása, repülőszőnyege, Seherezádé kendője :-) A csúszós köves kis utcán figyelmesen kell közlekedni, és ajánlott egy kényelmes cipő is. 

A csodálatos Öreg-híd. Telistele turistákkal. Nyári időszakban előszeretettel ugrálnak bele vállalkozó kedvű fiatal férfiak a folyóba, miután összekalapoztak némi pénzt a bámészkodóktól. Mi is elcsíptünk egy ilyen ugrást. Bár több volt a készülődés, mint maga a produkció, mégis félelmetes volt végignézni. 

Egy kedves ismerősünk ajánlott egy kellemes éttermet a városban, ami kicsit távolabb volt a centrumtól, de a Neretva partjára nézett a terasza, itt a képen bal oldalon talán a harmadik. Valóban jó helynek bizonyult. Jó áron, kellő méretű adagokat / tálakat kaptunk. Senki nem maradt éhesen. 

Szépséges Neretva. Itt estem végképp szerelembe vele. 

A hídról a muzulmán oldal felé nézve.

Lent a parton hangulatos éttermek, bárok, cukrászdák sora várja a turistákat, nyüzsgő, fiatalos lendülettel. Sokan napoztak, fürödtek a parthoz közeli sekélyesben. 

Híd a naplementében :-) 

Szinte lépésenként van valami szemetgyönyörködtető csodás portéka. 

Miután oda-vissza végigjártuk a bazársort, a gyerekek már nagyon éhesek voltak, így az étterem felé indultunk. Szerencsére kaptunk a teraszon asztalt, így egész végig csodás panorámában gyönyörködhettünk, és a lábunk alatt csörgedezett a türkizszínű Neretva. 

Vacsi után még lementünk  a folyópartra, hogy kicsit lemozogjuk a nagy húsokat.  Mire leértünk, addigra jól ránksötétedett, de így legalább kivilágítva is megcsodálhattuk a hidat és a környékét. Ekkora már  olyan menő fiesta-hangulat volt  a sétálóutcán és környékén, a part tele volt fiatalokkal, utcasarkokon zenéltek, folyóparton ücsörögtek, annyira jó hangulat volt, nagyon vitt magával minket. Imádtuk :-) 

Kellemesen elfáradva, rengeteg élménnyel, látnivalóval és információval gazdagodva mentünk a szállásunkra, remélve, hogy nagyon jól fogunk aludni mindannyian, hogy másnap tovább tudjunk élménytgyűjteni. 

Érdekes volt, hogy amikor még pakoltunk fel a kocsiból, ( külön útitáskát csomagoltunk erre a két napra, hogy ne kelljen a nagy bőröndöket fölcuccolni egy estéért), akkor érkezett egy fiatal pár, és próbáltak a mi autónk meg egy másik közé beparkolni útszegéllyel párhuzamosan. Elég szűk volt a hely. Magyar rendszámú autó volt. egy darabig néztük őket, hogy hogy boldogulnak, de végül mondtuk nekik, hogy előrébbállunk ám egy kicsit, és akkor könnyebb lesz, aztán visszatolatunk majd. váltottunk pár szót, és ők is abban a házban laktak, amelyikben mi. Ők a keresztnél voltak fenn, onnan jöttek. Azt mondták jó kis kanyargós út vezetett fel. 

Mivel másnap a szállást időben el kellett hagynunk, a szarajevóit pedig csak kora délután tudtuk elfoglalni, így volt még idő másnap egy kicsit kalandozni, úgyhogy megjegyeztük ezt a kereszt- túrát, mint lehetőséget. 

De aztán nem ide mentünk.