Mostar- Fortica, Skywalk

 Mivel Mostarból Szarajevó felé indultunk tovább, így átterveztük a délelőttöt, és nem a keresztes hegyre mentünk fel, hanem a Forticára. Ez az a hegy, amit a városból vacsorázás közben is jól láttunk, és egy hatalmas zászlórúdon a bosnyák zászló lengedezik. Ezen a hegyen 2020-ban adtak egy üvegpallós kilátót, Skywalkot. Bár azt még nem tudtuk, hogy rá merünk-e menni majd, mindenesetre fölkanyarogtunk a hegy tetejére. 

A hegyre szűk szerpentines út vezet fel, óvatosan és figyelmesen kell rajta haladni, hiszen szembeforgalom is lehet, de ez nekünk 10 nap Montenegró után már meg sem kottyant. 

Fent  a hegy tetején hatalmas parkoló várja az ide látogatókat. Csak pár lépés innen a kilátó és a kilátás. 

A Skywalkra nem kellett fizetni egyáltalán, pedig azt gondoltam kell majd. 

Az üvegpallónak én és a gyerekek vágtunk neki, majd Máté az elejéről visszafordult, hogy ezt inkább ő kihagyja. Nem volt egyébként annyira vészes, mert a hegy oldalában nem volt akkora a mélység, csak az, hogy a lábam alatt nincs rendes talaj, mégiscsak félelmetes. 

A hegyen van egy kávézóépület is, aminek az ablakából is remekül körbe lehet látni, és kint piknikpadok is vannak állítva. Kijelölt túraútvonalak is indulnak innen. Mi nem mertünk nekivágni egynek sem. Mondjuk időnk sem lett volna rá nagyon. A hegy a túrakerékpárosok kedvelt helye, emellett egy drótkötélpálya is üzemel a hegyoldalban. 

A zászló, ami aznap délelőtt nem lobogott. 

Nagyon klassz a rálátás a városra és a környező kopár hegyekre. Szemben a fehér kereszt is jól látszott. 

Jó nagy zoom-mal a híd is jól látszik. 

És a kereszt is a szembehegyen. 

Bámészkodás után elbúcsúztunk Mostartól, és meg sem álltunk Szarajevóig.

Reggeli Mostar

 Egy nyugtalan, meleg éjszaka után először hajnal 5 tájban  a müezzin imára hívó énekére ébredtem. Aztán kicsit később a katolikus templom harangjai ébresztettek fel, majd még egyszer,  úgyhogy ezt jelnek vettem, és kikeltem az ágyból, hiszen úgyis ezer dolgunk volt aznap is. 

Én futóruhába öltöztem, hogy még a nagy meleg előtt fussak egy kis kört a városban, Feri pedig a bolt felé indult. 

Nem akartam a bazár felé menni, mert az a csúszós kőburkolat nem pont futásra való, de visszafelé kanyarodva csak oda lyukadtam ki, nem úsztam meg, de nem bántam, mert így az ébredező bazárt és az üres Öreg-hidat is megcsodálhattam, ami így még inkább magávalragadó volt. 

Az Öreg-híd a szomszédos hídról: 

Háborús nyomok:

A háború után több közparkot is temetővé alakítottak. A háborús temetkezések még a mai napig is történnek, mivel a közeli hegyekben még minidg tart az aknák felderítése, és hatástalanítása, és még mindig találnak jelöletlen tömegsírokat. 

Nyugalmas kávézás a központban: 

Mivel korán keltünk, így volt még időnk kiköltözés előtt lesétálni a Neretva partjára. 

Hangulatos kávézóterasz a Neretva-parton

Kora délelőtti Öreg-híd alulról, turisták és vízbeugrók nélkül. 

A szállásra visszetérve már csak gyorsan be kellett pakolnunk a kocsiba, de Mostártól még nem búcsúztunk el, mert felautóztunk még a Forticára, vagyis ahogy mi hívtuk,  a zászlós hegyre.