(2022. aug.)
Pocitelj után, és miután a város alatti kávézó-étteremben kicsit megpihentünk, hűsöltünk és volt wifi, így tudtuk frissíteni az útvonalat, meg írni a szállásadónak, meg ilyenek, Blagaj felé indultunk, ami már szinte Mostár mellett van, nem volt kitérő.
Itt található a Buna folyó forrása, mely egy hatalmas, 200 méter magas sziklafal tövében, karsztforrásként tör a felszínre. Ez Európa legbővizűbb karsztforrása. A táj és a folyó szépsége a török szultánt is elbűvölte, és a forrás fölé a sziklába egy derviskolostort építetett a 16. században.
A parkolás kicsit káoszos volt, és
A parkolótól néhány percnyi sétával érhetjük el a kolostort, utunkat végig bazársor övezi, a folyó partján pedig végig éttermek, kávézók várják a turistákat. Igazi ízelítő abból a csodavilágból, amit aztán a később tapasztalunk az országban.
A fejünk fölé magasodó meredek sziklafal elképesztő látvány volt. Engem már ez is lenyűgözött.
A kolostorban már nem élnek dervisek, de belépni csak a muszlim előírásoknak megfelelően lehet, azaz, a cipőt kint kell hagyni, és a gyerekeket leszámítva hosszú nadrágot kell viselni, illetve a nőkneka fejüket is be kell takarni. Mi készültünk ugyan hosszú nadrágokkal, de a bejáratnál mindenkinek, akinek nem megfelelő az öltözete kendőt adnak, így a nadrágokat nem vettük elő, egyszerűbb volt magunkra tekerni egy-egy kendőt.
A derviskolostor fölött magasodó sziklafal alján található barlangból előtörő víz percenként 43-45 ezer liter vizet ad! A hűs forrás vize kristálytiszta, iható! Meg is kóstolhatjuk, a kolostornál található lejárónál egy fém ivókanalat is elhelyeztek.
A dervisek középkori keresztény szerzetesekhez hasonlóan elvonult életet élnek. A XII. században jöttek létre az első dervisrendek, akik általában szegénységben, koldulásból éltek. A blagaji derviskolostort a források szerint 1664 körül alapították, de a ma is látható épület az 1851-es átépítést követően jött létre.
A különböző vallási funkciókat betöltő helyiségek szőnyegekkel és Koránból vett idézetekkel vannak díszítve, a helyiségekben külön kis ablakokban saját könyvállványon áll a Korán. Az erkélyről ragyogó a kilátás a Buna forrásbarlangjára, a sziklafalra és a folyóra. A folyó kékeszöld színe engem teljesen elvarázsolt. Akkor még nem tudtam, hogy végleg szerelembe esek ezzel a színnel és később a Neretva rajongója leszek.
Számunkra, és főként a gyerekek számára, azért is volt különleges ez a hely, mert itt találkoztunk először nyakig feketébe öltözött nőkkel. Milánnak ez nagyon furcsa volt, és ezen szokást, és mindent, ami a muszlimsággal együtt jár a következő napokban még sokszor át kellett beszélnünk. Többek között azt, hogy ez miért jó ezeknek a nőknek, miért nem mondják, hogy nem akarnak így élni, miért nem hagyják ott a férjüket, és egyáltalán. Bevallom néha neház volt igazi választ adni a kérdéseire, hiszen én magam is némileg furának és disszonánsnak érzem, hogy a 21. században efajta vallási fanatizmusban még lehet élni. Mindemellett elfogadom a nézetüket, még ha meglehetősen furcsa érzés közöttük lenni, velük sétálni egy úton úgy, hogy én a kis rövidnadrágomban baktatok elöl valamelyik gyerekkel, míg ők szigorúan öltözve, a férjük mögött mehetnek csak.
Itt találkoztunk testközelből azokkal a hívőkkel is, akik a szobába lépve Mekka felé fordulva szertartásosan letérdeltek és elmondtak egy imát.
 |
| éttermek a Buna partján |
Nem volt egyértelmű, mert hogy hogynem, nem volt kiírva semmi, de ezt már szinte meg is szoktuk, hogy hogy lehet oda bejutni, csak láttunk egy kis csónakot, amit elnyelt a barlang. De a csónakot a mi oldalunkon hiába vártuk vissza, nem jött, míg végül kiokoskodtuk, hogy az csak a túloldalról közlekedik. Átmentünk ugyan a túloldalra, de mivel csak 1 db 4-5 fős csónak járt ki- be a barlangból, és 1 menet legalább 10 percig tartott, úgy döntöttünk nem várjuk ki a sorunkat, mert az lett volna vagy másfél óra. Az sem volt világos, hogy ez benne van-e a derviskolostor árában, mert elvileg azon kívülről lehetett megközelíteni a hevenyészett kikötőt, vagy külön kell a barlangért fizetni, és ha igen mennyit. Mondom, tájékoztatásban még van hová fejlődni :-)
De csónakázás nélkül is megérte átmenni a folyó túloldalára, mert remek rálátás volt innen a sziklafalra és a kolostorra. A folyó most nem volt olyan bővízű és nagy sodrású, mint amit korábban képeken és videón láttam, itt is érződött a szárazság. Állítólag nagy vízállásnál a parti éttermeket el szokta mosni a víz.
A szikla tetején a város felett egy középkori vár romjai is láthatóak. Az autóból jól láttuk, és fel is lehet menni oda. Nekünk most nem volt erre időnk, másrészt az internet szerint a kijelölt turistaútról nem lehet letérni, mert felderítetlen taposóaknák lehetnek a hegyoldalban. hát mit ne mondjak... ez nem volt túl kirándulásra csábító.
