Csaroda, templom

( 2019.augusztus)
A tákosi templom után a következő célpontunk a csarodai templom volt.
Nem voltunk annyira felkészültek sajnos, hogy előre egyeztessünk látogatási időpontot, így amikor megérkeztünk  a faluba, a templomkertben olvastuk csak, hogy ha meg szeretnénk nézni a templomot, akkor hívjuk fel a papíron lévő számon a nénit. Felhívtuk.
Aztán kicsit zavarba is jöttünk, mert épp amíg kicsörögött a telefon, akkor harangozták a delet. Illetlenségnek éreztük délben, ebédidőben telefonálni, de ha már így történt, akkor így történt. A néni nagyon kedves volt, és mondta, hogy kb. negyed óra múlva tud jönni. Kicsit erősködtünk, hogy ne siessen ám, mert elsétálgatunk, meg elpihengetünk ott a parton, de mondta, hogy semmi gond.
Szóval vártunk egy kicsit a templomkertben és nézelődtünk.

A templom fából ácsolt harangtornya. A templom kecses, hegyes, magas tornyában sosem volt harang.

A 13. században a Csaronda-patak kanyarulatában lévő kis dombocskára épült a templom, égetett téglából,  és ekkor készültek az eredeti freskók. A 16. században a templom és a falu a reformátusok birtokába jutott, akik levakolták a templom freskóit, és népi stílusú életfás, virágos mintázatúra festették a falat, és az ajtó-  és ablakkereteket is. Kívülről láthatjuk az ablak körüli festéseket.

A hegyes, fazsindelyes harangnélküli  torony.

Míg mi nézelődtünk a néni közben befutott. Kicsit megkönnyebbültünk, hogy a patak felől egy kisebb társaság is a templom felé vette az irányt, és kiderült, hogy őket ismeri is a néni, egykori falubeli lány hozta az ismerőseit, és ahogy kivettük a beszélgetésükből ők már korábban hívták a nénit. Na de mindegy is.
A templom belülről is gyönyörű.
Balra a karzat oszlopai és lépcsői szívvirágos, tulipános díszítéssel.

A templomhajót és a szentélyt egy diadalív választja el egymástól.

Mennyezethez erősített dobozban őrzik a templom építésével kapcsolatos fontos dokumentumokat.

A karzat alulról nézve.

A templom 1970-es évekbeli konzerválás és restaurálás során tették újra láthatóvá az egész alakos freskókat.
A szószék mellett sorrendben János apostol, Kozma és Damján orvosszentek, Szent Péter és Pál apostolok, majd Szűz Mária, és a szószék mellett a szent család látható. Az alakok mindegyike mosolyog a képeken, ezért mosolygó szenteknek is szokták őket " becézni".

A szentély falán, és a diadalíven az apostolok képei láthatóak.

 A templombelső a karzatról nézve.
A hajó síkmennyezetéről lekopott az eredeti kék festés, és már csak nyomokban látható, ezért barna a mennyezet. Egyelőre nincs pénz az újrafestésre.

Lépcső a karzatra. Lentről sem tűnik nagyon bizalomgerjesztőnek, de fentről még annyira sem. A látszat ellenére viszont stabil, még ha nyikorog is.

A néni mesélt még a faluról, a fényes múltjáról,amikor még ő gyerek volt, és még a patakban is lehetett fürdeni. Ma már nemigen lehet.
Nagy bánatára a falu kezd elöregedni, sajnos már inkább csak temetéseket tartanak a gyülekezetben, nem keresztelőket, bár akkor örömmel újságolta, hogy az idén, ( vagyis 2019-ben) készülnek egy keresztelőre, és talán 2020-ra is jut egy. Nagy boldogság ez a falunak, és úgy várják a kisbaba születését, mintha a sajátjuk lenne. És hát pici faluban egy kicsit mindenki kisbabája is lesz az a csöppség. :-)

Tákos, református templom

( 2019. augusztus)
Mivel csak egyetlen egy napuk volt a kisvárdai esküvő előtt, hogy körbenézzünk a térségben, ezért este lefekvés előtt egy szép kis körtúrát terveztünk meg, hogy mi mindent nézhetnénk meg lőtávolon belül. Végül az összes célpont közül csak 1 maradt ki, Nyírbátor,  de arról tudtuk is, hogy nem fog beleférni, mert messzebb is esik a csapásvonalunktól, és a látnivalók is több időt vennének igénybe, és nem akartuk elkapkodni.
Szóval kész útitervvel indultunk neki másnap reggel.

Első megállónk Tákos volt. Itt található a Mezítlábas Notre-Dame -nak is nevezett református templom, amit minenképp látni akartunk.
Számomra az idegen vidéken való autózás is már maga a csoda. És mivel ebben a megyében még sosem jártunk, annyira más volt, és annyira tetszett.
Út közben pl. láttunk egy ilyen gyönyörű faszerkezetes templomot.

Tákosra érkezve rögtön szembetűnt a falu rendezettsége, ami annak is köszönhető, hogy a 2001-es árvizet követően szinte nulláról kellett újjáépíteni a falut, és ha már így kellett történnie, akkor egy egységesen szép falusias hangulatot alakítottak ki.

Templom melletti kis utcán parkoltunk egy szép kis park mellett.

A templomot egy kedves néni mutatja be az érdeklődőknek. Egy másik család már korábban szólt a néninek, mi pedig így csöppentünk ide.

A néni részletesen beszél a templomról kezdetektől-napjainkig, a festett táblákról, az érdekességekről, a nehézségekről.

Amilyen picike a templom maga, annyira gyönyörűséges a belső kialakítás, a kazettás mennyezet, a faragványok, az egész miliő annyira meghitt, hogy szinte marasztal, hogy üljünk még egy kicsit a sorok között. Annyira elvarázsolt, hogy bár minden apró részlet fényképezésért kiáltott ( volna), mégis alig lőttünk pár fotót. Inkább a szemünkkel próbáltuk bevenni azt a rengeteg csodát, amit ez a pici templom adhat.

A templom 1766-ban épült, ezt az egyik kazettán is olvashatjuk. 
Azt tartják róla, hogy: "a nép emelte magának fából és sárból", abban az időben, amikor Mária Terézia rendelkezései megtagadták a követ és a téglát a reformáció híveitől. A tákosiak megmutatták, hogy akkor is szép templomuk lesz. A királynői utasítások ellenére megépítették abból, ami adva volt bőven a beregi embernek: fából és sából, mint a fecske a fészkét.
A templom malomköveken állt, erre kerültek rá a nagyméretű talpgerendák. ( takos.hu)
Ebből a malomkőből a bejáratnál és a szószék alatt is látható egy. 

A favázas templom fala sárral tapasztott vesszőből állt, és mivel ezt mezítláb kellett dagasztani, ezért hívják mezítlábas Notre-Dame-nak. 

A mennyezeten 58 kézzel festett kazetta látható. mindegyik külön-külön is csodálatos és nincs köztük két egyforma. 
A templomot a beregi keresztszemes hímzés  növénymotívumaival hímzett terítők díszítik. 

A templom másik különlegessége, hogy az ablakok kelettől déli irányban úgy helyezkednek el a falon, hogy a fény körbejár, a lemenő nap pedig az egészen keresztülvilágít. A templom december 24-én új életre kel, ilyenkor a fény pontosan az első sorban lévő magyar jelképére, a turulra esik. 

A kazettákon meg van örökítve a templom építésének a története, a csillagjegyek és ezek is különleges megvilágításban vannak elhelyezve.

A néni nagyon lelkesen mesélt a templomról, a faluról, érdemes meghallgatni.
Kívülről még megcsodáltuk kicsit a templomot, a templomkertet, aztán tovább haladtunk az útvonalunkon.

Kisvárda-vár

( 2019. augusztus) 
A Tisza-tótól már nem álltunk meg egyszer sem, hanem egészen Kisvárdáig hasítottunk. Ott gyorsan elfoglaltuk a szállásunkat a központi Bástya panzóban, ami szó-szó... nem vártunk sokat, de azt meg is kaptuk. Végülis csak aludni jártunk haza. De mindenki nagyon kedves és segítőkész volt és a célnak éppen megfelelt. Két külön szobát kaptunk, egy fürdőszobásat és egy nem fürdőset, és szerencsére meleg nyár volt, így nyitva hagyhattuk éjjelre az ablakot, mert különben valami csatornaszag-szerű szag terjengett a szobában. De nyitott ablaknál teljesen jó volt.

Minden kellemetlenséget leszámítva amúgy nagyon jó helyen volt a panzió, a város közepén, szemben a templommal, ( ez mondjuk akkor nem volt szerencsés, amikor egymás után harangoztak reggel a templomok :-) ) a sétálóutca végében, és rövid sétányira a vártól.

A város története Szent László királyhoz  kapcsolódik, aki 1085-ben a környéken győztes csatát vívott a kunok ellen. A győzelem emlékére Szent László a csata helyén templomot emeltetett. A tatárjárás kori templom alapjait csak régészeti úton tudnák megtalálni. Valószínű, hogy a templom a 14. században jelentős bővítésen és átalakításon esett át.  Itt voltunk az esküvőn is. De sajnos méltatlanul aluldokumentáltam fényképileg a templomot.

A régi zsinagóga ma a Rétközi Múzeumnak ad otthont. 

A fiúk teljesen be voltak zsongva, hogy meg kell nézni a stadiont, úgyhogy rögtön arrafelé indultunk. Nem lehet eltéveszteni, mert közvetlenül a kisvárdai vár mellé van felhúzva az egész sportkomplexum.

A vár felé menet nagyon szép rendezett utcán haladtunk, telistele gyönyörű új házakkal, az utca végén egy kis parkkal, tóval, várral, és stadionokkal.

A kisvárdai várból sajnos nem sok maradt.  Gyakorlatilag egy torony, és egy oldalfal. Már a toronyba sem lehet felmenni, és már az udvar is le van zárva. De biztató, hogy most, hogy már megépült a stadion és elkészült az élményfürdő, talán most már jut egy kis pénz a várfelújításra is. Legalábbis egy kis táblán az volt kiírva, hogy teljeskörű felújítás és konzerválás fog megkezdődni. A kiírás szerint ennek már 2016-ban meg kellett volna kezdődnie, az udvar régészeti feltárása 2017-ben megtörtént, de 2019 augusztusában érdemi felújító munkát mi nem láttunk. Mindenesetre a kapuk már zárva voltak, csak a réseken tudtunk belesni az udvarra, ahol korábban a szabadtéri színház is működött.

A vár területén talált leletek alapján azt feltételezik, hogy az őskorban a jelenlegi vár helyén egy földvár lehetett, de a Várday családot és a birtokait csak  180-ban említi oklevél. Magát a várat csak az 1400-as években kezdték építeni, és egy belső lakóvárat egy külsővár ölelte körbe, melyet egy vizesárokkal is védtek. Gyula után a kisvárdai vár volt a második legnagyobb téglából épült vár az Alföldön.
A 16. században többször is gazdát cserélt, majd a Rákóczi szabadságharc idején ide húzódtak vissza a szabolcsi kurucok, és itt volt az utánpótlás központ, illetve ide vonultak vissza pihenni a harcosok. Maga Rákóczi is megfordult a várban, utoljára 1711-ben.
Az ezt követő évszázadokban a lakosság széthordta a vár értékes téglaanyagát, és csak egy fal és egy torony maradt épen.

 A kis körbástyákat a korabeli emlékek alapján állították helyre.

A vár déli oldalán megmaradt 4 emeletes fal, és torony.

Balassi Bálint, miután feleségül vette Várday Mihány özvegyét, Dobó Katicát, aki az unokahúga is volt egyben, házassága idején sokat tartózkodott Kisvárdán. Egészen addig, míg nem érvénytelenítették a házasságot.

A kapurésen belesve.

A vár mellett egy újhullámos hotel épült. Nekem elég tájidegen, de biztos nagyon modern.

Ez alatt a rövid Szabolcsban töltött idő alatt is rengeteg szépséget láttunk, de sok mindenre viszont nem volt idő, így remélhetőleg visszatérünk majd akkor is, amikor majd elkészül a vár rehabilitációja.