Litomysl

Most, hogy az idén egy kicsit arrébb tettük a székhelyünket, így belekerült az általunk húzott 45-50 perces autózásba pár olyan hely, amit eddig túl távolinak gondoltunk. Legalábbis azt figyelembe véve, hogy mondjuk a kastélyparkon túl nem jutunk, vagy még oda sem, mert minden szempillantásért fizetni kell.

Hogy miben jók még a csehek, azt nem tudom, de a  kulturális örökség megóvásában, helyrehozásában, abban mindenképp. Igaz, ennek az az ára, hogy tényleg mindenhol van belépődíj, és a legtöbb helyen pedig csakis idegenvezetéssel lehet bemenni, ami nekünk nem annyira nyerő, mert az viszont általában csak csehül van. Na ebben még lehetne hová fejlődni.

Litomysl városa jó ideje benne van a noteszomban, amibe föl szoktam jegyezgetni a potenciális kirándulóhelyeket, megnéznivalókat. de eddig mindig kimaradt, mert nem esett igazából útba, és hát "csak"egy kastély. De most, ahogy terveztük a hétvégét, sor került rá. És nem bántuk meg.

Az út a kedvenc dimbesdombos vidékünkön vezetett keresztül.

Biztos említettem már máskor is, hogy Csehországban az a fantasztikus, hogy akár út közben az autóból kinézve, egy látszólag kis faluban, vagy egy kisvárosban is olyan templomtornyokat lehet látni, mint pl. ez itt:

Vagy ilyen soktornyos várfalat:

A városba érve kicsit tanácstalanul sodródunk, nem vagyunk elég felkészültek ahhoz, hogy pontosan tudjuk mit is keresünk, és hol. Végül egy szupermarket oldalában állunk meg, mert a környéken sok turistának kinéző gyalogos kószál. Elindulunk mi is utánuk. Egy patakon átkelve rögtön leragadunk egy kicsit, mert (szerintünk) vidrák úszkálnak a patakban föl-le. Irtó édesek. Sosem láttam még vidrákat csak úgy úszkálni szabadon.

Tovább követve az embereket a főtérre jutunk, ahol éppen valami fesztivál zajlik. A jellegzetesen cseh, hosszúkás főtéren ( Smetana tér) mindkét oldalon véges végig kirakodóvásár, sütöde sorakozik, középen pedig egy színpadon fúvószenekar játszik. Nem mondom, érdekes, csak így a térből nem sokat látunk.

A várost  már a 13.században is jegyzik,  a Csehországot Morvaországgal összekötő útvonal megerősített városaként említik. Fő látványosság a reneszánsz kastély, mely 1568-1581-ig épült, és 1999-től az Unesco világörökség része.

Jellegzetes gótikus főtér/piactér, gótikus városházatoronnyal, és árkádos lakóépületekkel övezve.

A városháza tornya

A város korábban egyházi központ is volt, 1344-ben itt alapították az ország második püspökségét, ez azonban a huszita háborúk során megszűnt. 

A vásárban nem sokat időzünk, mert tűz a nap, és sehol semmi árnyék nincsen. Inkább egy szűk utcácskán fölfelé tartunk, amerre a további látnivalókat sejtjük. 

A hatalmas Szent Kereszt Megtalálása templom és kolostor.

A templom kertjében valami zenei fesztivál van, a város híres szülötte Smetana neve többször is felbukkan, vegyülve a Skoda zászlókkal, a rendezvény fővédnökével. Van autókiállítás, gyerekvetélkedők, koncertek a színpadon, és egymást érik az esküvői menetek. 

Szobrok a kastélyparkban:

A kastélyban a korabeli termek mellett nagy színháztermem is működik. Az udvarában pedig szabadtéri színház kap minden szezonban helyet. A kastélyba nem mentünk be, a belső udvarából pedig az oda épített nézőtértől nem lehetett látni szinte semmit. De a kastély kívülről is pazar látványosság. 

Hatalmas a kastély, és teljesen körbejárható. Előtte-mellette is szépen ápolt park. ( A parkban esküvői fotózás, így nem rondítunk bele.) 

Visszafelé indulunk az autóhoz, út közben még megállunk a vásárban, és a gyerekek hotdogot esznek, én pedig káposztás haluskát. Nem hagynám ki semmi pénzért, imádom ezt a cseh étket :-) 

És micsoda szerencse, hogy a bolt mellett parkoltunk, mert így még be tudunk ugrani egy jégkrémért mielőtt folytatnánk az utunkat tovább. 😀

Csehország 2017.- Moravec, szállás

Mivel kilátástalan az, hogy valaha is utolérem magam a régi utazásokkal, így az új koncepcióm az, talán már észrevehető, hogy haladok a jelennel, ahogy tudok, és ha marad még idő/kedv, akkor nyúlok vissza a régmúlthoz, és talán egyszer majd összeér a kettő.

Szóval... az idei évvel jól állok. Álltam. Aztán elkezdődött a nyár, és van egy csomó új mesélnivalóm, mutatnivalóm.

Az idei nyarat, már-már hagyományszerűen, Csehországban kezdtük.
Amióta csak ide járunk, a Prágába vezető autópályát folyamatosan javítják, újítják, és még most is. Nagyon durva. Idén olyannyira nagy a munka, gondolom egyéb felújítások is vannak, hogy a szokott szálláshelyünkön, Marci "illatos házában" már nem volt hely. Semmikorra. Így más hely után kellett nézni, és végül nem is Meziriciben szálltunk meg, hanem néhány faluval arrébb, kábé 20 km-re onnan. Ez a távolság leginkább csak Ferit érinti, aki ugyebár innen megy be hétköznapokon a mezirici céghez dolgozni. De hát olyan szép út vezet ide, hogy élmény rajta autózni :-)
A hely, egy Moravec nevű minifalu szélén van, egy kis tó partján pár ház, kis kerttel, a telep végén egy teniszpályával, pingppongasztallal, trambulinnal, csúszdával. Szóval igazán klassz hely, a világtól távol, Camp Relax Moravec névre hallgat.

Az, hogy a falu közepén áll egy jó nagy kastély/vár a hozzá tartozó parkkal, az már szinte természetes. A várat már 1374-es iratokban is említik, szóval  nem egy mai építmény. Jelenleg a Morva Múzeum működik benne, de az ősfás  kertje szabadon látogatható.

A kertbejárat. A kék épületben elvileg egy vendéglő van, de mikor ott jártunk ( június közepén) zárva volt.


A kastélykert. Szép ápolt, fűnyírt.

A kemping mellett egy hatalmas strucc-farm van. Csak úgy rohangálnak föl-le a struccok, de rengetegen. A teraszról látni lehetett őket, de egy nap kicsit közelebb merészkedtünk, és nem hogy rengetegen vannak, hanem még annál is többen, kisebbek és nagyobbak. 

Hátul még bárányok is voltak. Úgy megrohantak minket onnan hátulról, őrült bégetéssel, hogy majdnem elszaladtunk. :-)

És ilyen naplementénk van a teraszról. Míg a fiúk jobbra teniszeznek, balra rohangálnak a struccok, én  nézhetem a teraszról a naplementét. :-)

Ezen a környéken szinte egymást érik a tavak. Kisebbek, nagyobbak, az egyik mellett egy nagy libatelep van, a másik mellett horgászház, de a legtöbb csak úgy van. Azt mondják, hogy ezeket a tavakat még a rómaiak ásták ki halastavaknak. Szerintem a legtöbbjében most is vannak kifogható halak. 

Amikor jöttünk, és lazán elhúztunk a mi házaink mellett, kicsit följebb az úton egy tó partjánál fordultunk meg, ahol volt egy kis beachszerű rész, ahol fürödtek emberek. A tó mellett van egy postás üdülőtelep kis fabodegákkal, és hatalmas játszórésszel. Mivel a mi tavunk partja nem pont olyan kiülős, bár vannak padok a szélén, de túl meredeknek érzem a partot ahhoz, hogy jószívvel tudnék ott a gyerekekkel ejtőzni, így tegnap délután megpakoltuk a hátizsákunkat enni- és innivalóval, és kisétáltunk ahhoz a másik tóhoz. 

Szép új csilivili aszfaltos út vezet odaáig, megerőltetés nélkül odasétáltunk, és letáboroztunk a tóparton. 

Ez volt a bázisunk. Innen indultunk szerteszét.