Csehország 2017.- Moravec, szállás

Mivel kilátástalan az, hogy valaha is utolérem magam a régi utazásokkal, így az új koncepcióm az, talán már észrevehető, hogy haladok a jelennel, ahogy tudok, és ha marad még idő/kedv, akkor nyúlok vissza a régmúlthoz, és talán egyszer majd összeér a kettő.

Szóval... az idei évvel jól állok. Álltam. Aztán elkezdődött a nyár, és van egy csomó új mesélnivalóm, mutatnivalóm.

Az idei nyarat, már-már hagyományszerűen, Csehországban kezdtük.
Amióta csak ide járunk, a Prágába vezető autópályát folyamatosan javítják, újítják, és még most is. Nagyon durva. Idén olyannyira nagy a munka, gondolom egyéb felújítások is vannak, hogy a szokott szálláshelyünkön, Marci "illatos házában" már nem volt hely. Semmikorra. Így más hely után kellett nézni, és végül nem is Meziriciben szálltunk meg, hanem néhány faluval arrébb, kábé 20 km-re onnan. Ez a távolság leginkább csak Ferit érinti, aki ugyebár innen megy be hétköznapokon a mezirici céghez dolgozni. De hát olyan szép út vezet ide, hogy élmény rajta autózni :-)
A hely, egy Moravec nevű minifalu szélén van, egy kis tó partján pár ház, kis kerttel, a telep végén egy teniszpályával, pingppongasztallal, trambulinnal, csúszdával. Szóval igazán klassz hely, a világtól távol, Camp Relax Moravec névre hallgat.

Az, hogy a falu közepén áll egy jó nagy kastély/vár a hozzá tartozó parkkal, az már szinte természetes. A várat már 1374-es iratokban is említik, szóval  nem egy mai építmény. Jelenleg a Morva Múzeum működik benne, de az ősfás  kertje szabadon látogatható.

A kertbejárat. A kék épületben elvileg egy vendéglő van, de mikor ott jártunk ( június közepén) zárva volt.


A kastélykert. Szép ápolt, fűnyírt.

A kemping mellett egy hatalmas strucc-farm van. Csak úgy rohangálnak föl-le a struccok, de rengetegen. A teraszról látni lehetett őket, de egy nap kicsit közelebb merészkedtünk, és nem hogy rengetegen vannak, hanem még annál is többen, kisebbek és nagyobbak. 

Hátul még bárányok is voltak. Úgy megrohantak minket onnan hátulról, őrült bégetéssel, hogy majdnem elszaladtunk. :-)

És ilyen naplementénk van a teraszról. Míg a fiúk jobbra teniszeznek, balra rohangálnak a struccok, én  nézhetem a teraszról a naplementét. :-)

Ezen a környéken szinte egymást érik a tavak. Kisebbek, nagyobbak, az egyik mellett egy nagy libatelep van, a másik mellett horgászház, de a legtöbb csak úgy van. Azt mondják, hogy ezeket a tavakat még a rómaiak ásták ki halastavaknak. Szerintem a legtöbbjében most is vannak kifogható halak. 

Amikor jöttünk, és lazán elhúztunk a mi házaink mellett, kicsit följebb az úton egy tó partjánál fordultunk meg, ahol volt egy kis beachszerű rész, ahol fürödtek emberek. A tó mellett van egy postás üdülőtelep kis fabodegákkal, és hatalmas játszórésszel. Mivel a mi tavunk partja nem pont olyan kiülős, bár vannak padok a szélén, de túl meredeknek érzem a partot ahhoz, hogy jószívvel tudnék ott a gyerekekkel ejtőzni, így tegnap délután megpakoltuk a hátizsákunkat enni- és innivalóval, és kisétáltunk ahhoz a másik tóhoz. 

Szép új csilivili aszfaltos út vezet odaáig, megerőltetés nélkül odasétáltunk, és letáboroztunk a tóparton. 

Ez volt a bázisunk. Innen indultunk szerteszét.